Kik húzzák vissza az EU-t?
A CER a holnap kezdődő EU-csúcs elé időzítette értékelését. Ebben pontról pontra végignézi, mekkora erőfeszítéseket tettek a huszonötök, valamint Románia és Bulgária annak érdekében, hogy teljesüljön az emblematikus - ám a stratégia José Manuel Barroso bizottsági elnök által ismertetett "újraindításában" már nem szereplő - cél, vagyis az, hogy 2010-re az EU legyen a világ legversenyképesebb, tudás alapú gazdasága.
A többféle listából azonban legfeljebb a legjobbak emelkednek ki, ám az már nem annyira egyértelmű, mely országok fogják vissza a fejlődést. Az egyik legjobb példa erre éppen Magyarország: míg a kiemelt pontok esetében jelenlegi teljesítményét tekintve az ország csupán 21. a huszonhetes listán, az 1999 óta elért fejlődése a legimponálóbb az egész EU-ban. A kritikában nem fukarkodó tanulmány Német- és Franciaország teljesítményét kiábrándítónak nevezi, míg az olasz gazdasággal kapcsolatban a szerzők így summázzák véleményüket: súlyos aggodalomra ad okot. A CER összességében hármasra értékeli a tagországok teljesítményét, s a közepes minősítésnél jobbra csak az északi hármakat (Svéd-, Finnország, Dánia), illetve Nagy-Britanniát, Hollandiát vagy Észtországot tartják érdemesnek.
Mindezek dacára a CER kutatói úgy vélik, van ok némi optimizmusra: a reformok társadalmi elfogadottsága erősebb, mint az évtized elején, az új Európai Bizottság világossá tette, hogy munkájához a lisszaboni célkitűzések adják a zsinórmértéket. Másfelől az energia-, a távközlési és a pénzügyi szolgáltatási szektor liberalizálása, a munkaerő-piaci és a nyugdíjrendszert érintő reformok is jó irányban haladnak, s az évtized végére már látható eredményei lesznek.
Most nem az a kérdés, 2010-re sikerül-e teljesíteni a tíz évvel korábban kitűzött célokat, hanem az, sikerül-e meghatározni azokat a területeket, amelyek egy növekedés mozgatórugói lehetnek, s meg tudunk-e állapodni egy olyan számonkérési mechanizmusról, amely teljesítményre kényszeríti a tagállamokat - vélekedik Gottfried Péter, az Európai Ügyek Hivatalának vezetője. Az államtitkár helyesnek tartja, hogy az Európai Bizottság február elején ismertetett reformjavaslataiban az eredeti lisszaboni célok közül a növekedést és a munkahelyteremtést emelte ki. Egyúttal azonban azt is hozzátette: fontos, hogy ne szoruljanak háttérbe az európai modell olyan sajátos elemei, mint a szociális dimenzió, a fenntartható fejlődés.
Vannak azonban pontok - mondta el Gottfried -, ahol már nem ennyire felhőtlen az egyetértés a tagállamok között; az államtitkár ezek közül a versenyképesség és a bővítés kapcsolatát emelte ki. A kohéziós politika jövőjével kapcsolatban Magyarországnak az az álláspontja, hogy a felzárkóztatás céljával megvalósuló beruházások nemhogy visszahúznák az EU-t, hanem növekedési tartalékot jelentenek egész Európa számára. A gazdasági fejlődés másik fontos elemeként a belső piaci akadályok szisztematikus lebontásának folytatását emelte ki az államtitkár. Ennek uniós szinten a legvitatottabb pontja a szolgáltatások liberalizálásáról szóló irányelv tervezete.
A magyar kormány szerint a belső piac fejlődéséről nem lehet komolyan gondolkozni a liberalizálás - s ehhez hasonlóan a munkaerő szabad áramlása - nélkül. Gottfried ugyanakkor nem ért egyet azzal, hogy a vita itt is az új és a régi tagállamok között folyik: a régi tagállamok között is van egy csoport, amely nem szeretné a szolgáltatásokat kihagyni a belső piac köréből. A vita ellenére az államtitkár úgy látja, a kérdést nem szabad elvetni, s a bizottsági tervezetben megfogalmazott alapelveket érdemes fenntartani.
