Miként mozog az O/N kamat?
A Magyar Nemzeti Bank irányadó instrumentuma a kéthetes betét, amelynek kamatán, az úgynevezett alapkamaton keresztül a jegybank hatást gyakorolhat a hosszabb futamidejű konstrukciók hozamszintjére, és így a gazdasági folyamatokra is. A jegybank számára a kéthetesnél rövidebb lejáratú hozamok (jellemzően a bankközi piaci kamatszintet) stabilitása is fontos, mert a rövid hozamok tartós és nagymértékű eltérése az alapkamattól nem szándékolt gazdasági hatást okozhat. Az MNB egy friss tanulmánya azt vizsgálja, hogy Magyarországon milyen sajátosságai vannak az egynapos (úgynevezett overnight - O/N) kamatszint alakulásának, illetve milyen tényezők befolyásolják. Az MNB-nek - sok más központi bankkal ellentétben - nincs közvetlen egynapos kamatcélja, az O/N kamatszint eltérését az irányadó kamatszinttől azonban korlátozza eszköztárának kialakításával. Egyrészt az MNB kötelezőtartalék-szabályozása megengedi, hogy a bankok a tartalékolási periódus átlagában tegyenek eleget tartalékkötelezettségüknek, amely csökkenti az egynapos kamatszint ingadozását. Emellett az MNB fedezett hitele és betéte által meghatározott kamatfolyosó közvetlenül korlátozza az egynapos bankközi kamatszint maximális ingadozási sávját.
Érthető módon az O/N kamatszint viselkedését alapvetően a likviditási folyamatokra vonatkozó várakozások határozzák meg. Az elemzés megállapítja, hogy a tartalékteljesítési átlagolás hozamingadozást mérséklő szerepe nem tökéletes, melyben az játszik szerepet, hogy a tartalékteljesítés során a magyar bankok csak részben használják ki az átlagolási lehetőséget. A szerző számításai egyértelműen kimutatják, hogy szezonalitás figyelhető meg az egynapos kamatszint tartalékperióduson belüli alakulásában. A kumulált túltartalékolási pozíció lényegesen gyakoribb, mint a kumulált alultartalékolási, ezért az egynapos kamatszint jellemzően az irányadó kamatszint alatt tartózkodik, és a tartalékperiódus végén az egynapos jegybanki betét kamatáig csökken. Annak hátterében, hogy a kamatszint az áfabefizetések idején emelkedik, majd a tartalékperiódus utolsó harmadában jellemzően csökkenést mutat, elsősorban a bankok óvatos likviditáskezelési magatartása és a bankközi piac tökéletlenségei állhatnak - véli a szerző. Az óvatos likviditáskezelés okai egyrészt az autonóm tényezők által generált jelentős likviditásingadozás, másrészt a bankok likviditáskezelési mozgásterét szűkítő belső szabályozások lehetnek. Emiatt a magyar bankrendszer aszimmetrikusan kezeli az alul-, illetve túltartalékolás kockázatát.
Emellett a statisztikai vizsgálatok alapján a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a likviditást szűkítő sokkok jellemzően erősebb, megközelítőleg kétszer akkora hatást gyakorolnak a bankközi kamatokra, mint a likviditást bővítő sokkok. Ehhez az autonóm likviditási tényezők, elsősorban az államháztartási számlák ingadozása is hozzájárulhat, amely különösen az áfabefizetések idején magas. Intézményi korlátok (hitellimitek, a tartalékkötelezettségtől való maximális eltérés korlátozása, erős koncentráció) miatt a bankközi piac csak korlátozottan képes a likviditás hatékony, rendszerszintű elosztására, ez szintén magyarázatul szolgálhat a magyar bankrendszerre jellemző aszimmetrikus likviditáskezelési magatartásra.
A szerző megállapítja, hogy az O/N kamatszint ingadozása az elkövetkező években várhatóan mérséklődni fog. Ehhez egyaránt hozzájárul az autonóm tényezők várhatóan csökkenő likviditási hatása és a bankközi piac fejlődése.
