Összegzés a büdzsévitáról
A leendő hétéves uniós költségvetésről folytatott idei vitákat összefoglaló és a további féléves munkamódszert rögzítő EU-elnökségi jelentést fogadott el a tagországok nagyköveti tanácsa. A luxemburgi elnökség a tervek szerint a jövő héten terjeszti a tagok elé azt a "tárgyalási dobozt", amely számba veszi majd a lényegi kérdéseket, esetenként már társítva hozzájuk bizonyos lehetséges megoldások elemeit is.
Diplomáciai források szerint az év első két hónapja a lényegi pontokon nem hozott látványos elmozdulást. Az alapvető kérdést továbbra is a hétéves pénzügyi terv egészének mértéke, kurtítás esetén a csökkentés lehetséges területeinek a meghatározása, valamint az eddigi brit visszatérítést felváltani hivatott mechanizmusok mibenléte jelenti.
Korábban híre kelt annak, hogy a luxemburgi diplomácia a fűnyíróelv alkalmazására - valamennyi tételt érintő csökkentésre - készült volna, újabban azonban árnyaltabb értesülések is napvilágot látnak. Az jól látszik, hogy a szélsőségeket részint a GNI egy százalékánál határt szabni akaró bruttó befizető országok, a hatok 815 milliárd eurós hétéves kerete, az Európai Bizottság tavalyi, 1,14 százalékig felmenő, 1025 milliárd eurós csomagja, részint az egyes tagállamok által még ezt is meghaladni akaró, 1035-1040 milliárdos büdzséterve jelenti.
Általános vélemények szerint igazából a bizottsági 1025 milliárd sem tartható. Az "egyszázalékos hatok" látszólag szilárdan kitartanak követelésük mellett. Nem hivatalos megnyilatkozások alkalmával azonban egyes képviselőik elismerik, hogy a 815 milliárdos álláspont sincs feltétlen bebetonozva, bár mindig hozzáteszik, hogy a majdani végösszeg mindenképpen az egyszázalékos limithez lesz majd sokkal közelebb.
A két véglet közötti különbséget elsősorban a felzárkóztatást szolgáló kohéziós alapok okozhatják. Ez a tétel a bizottság tervei szerint hét évre 338,7 milliárd eurót tenne ki. A nagy kérdés, hogy ha itt szűkítenek, akkor kinek a rovására tegyék. A nettó befizetők úgy vélik, hogy a kereten belül az új tagállamokra szánt mintegy 162 milliárdos tételt nem szabad bolygatni. Így viszont csak két út képzelhető el: vagy a mai legnagyobb kedvezményezetteknek jut sokkal kevesebb, vagy általában a gazdag országok kohéziós támogatását kiveszik az EU-büdzséből, és a tagállamokra bízzák ennek kezelését. Az igazsághoz tartozik, hogy akad olyan elképzelés is, amely még az újakat sem kezelné egyformán, és főként a GDP-arányosan jobban rászoruló országok felé súlyozna, míg a fejlettebb (például visegrádi) államoknál spórolna egy keveset.
A másik, eddig érinthetetlennek tekintett tétel a közös agrárbüdzsé, amelyet egyelőre véd a 2002. októberi megállapodás. Ennek értelmében 2007-től az előző évi szinten befagyasztanák a következő hét év agrárkiadásait. Ezt azonban apránként kikezdeni látszik az az új bizottsági értelmezés, miszerint a 2002-es egyezség nem általában a 2006. évi agrárbüdzsét fagyasztaná be, csupán az akkori szintet tekintené plafonnak. Amelynél tehát lehet kevesebb is, például ha a közvetlen támogatásból modulációval vidékfejlesztési alapokat képeznek. (Itt egyébként még egy nyitott kérdés van: része-e a 2006-os keretnek a bolgár-román bővítés agrárkihatása, vagy sem?)
Ami a hátralévő hónapokat illeti, a luxemburgi elnökség a legkényesebb kérdésekről érdemi vitát csak a májusi brit választások után akar nyitni. A most elfogadott menetrend mindenesetre több soron kívüli nagyköveti ülést betervezett, amelyeket május-júniusban külügy- és pénzügyminiszteri együttes "konklávék" tehetnek majd teljessé.
