Reform segélyből Palesztinában
Az irányváltást is magában hordozó palesztin vezetőségváltással az eddigi legkomolyabb formában került napirendre az önálló palesztin állam létrehozása. Ez nemcsak a közigazgatási és közhatalmi intézményrendszer kialakítását jelenti, hanem a gazdasági infrastruktúra megteremtését, helyreállítását is.
Amennyiben korábban létezett palesztin gazdaság, az a körülmények hatalmánál fogva a legszorosabb szimbiózisban élt az izraelivel. Külkereskedelme Izrael közvetítésével bonyolódott le, a munkaképes lakosság foglalkoztatását javarészt Izrael biztosította az ott dolgozó 130 ezer vendégmunkás révén. A 2000 szeptemberében kirobbant második intifáda nemcsak Izraelben okozott 9,3 százalékos GDP-zsugorodást, a Palesztin Hatóság (PH) gazdaságát is a tönk szélére juttatta - elemzők szerint az öszszeomlás az 1930-as évek világválságának hatásával volt egyenértékű: az egy főre jutó GDP a harmadára esett vissza, a szegényként nyilvántartottak száma megkétszereződött - írja a londoni The Economist. A mezőgazdasági ültetvényeket feldúlták az izraeli megtorló akciók, a kézműipar termékeire elmaradt a kereslet, az építővállalatok csődbe mentek. Egyidejűleg viszont mintegy egymilliárd dollárra emelkedett a külföldi segély éves összege, ami elméletileg a világon a legnagyobb egy főre jutó értéket kínálta, ugyanakkor a konkrét források nagyobbik része a korrupt PH-tagok zsebébe vándorolt.
A múlt héten megtartott londoni Palesztin-konferencia egyes források szerint egy-, mások szerint 1,2 milliárd dollár segítséget ígért a palesztin reformok végrehajtásához (vagyis szinten tartja az utóbbi években folyósított segélyeket). A konferencia fő célja nem az adományok gyűjtése volt, hanem az, hogy politikai értelemben szerezzen támogatást a Mahmúd Abbász elnök nevével fémjelzett új palesztin politika számára. Sikerült is az Egyesült Államok vezetésével egy olyan megajánlási csoportot létrehozni, amely elsősorban biztonsági kérdésekben nyújt majd technikai támogatást. A nemzetközi közösség ugyanakkor vállalja a Gázai övezet és Ciszjordánia közötti úthálózat kialakítását, tengeri kikötő építését a Gázai övezetben, technikai támogatást a korrupció felszámolásához, a nyugdíjrendszer megszervezéséhez.
Az Abbász elnök által ismertetett gazdasági reformok között szerepelt a széles körben kárhoztatott korrupció felszámolása, az elszámolások átláthatóságának megteremtése, üzletbarát környezet kialakítása, a vállalkozási szabályok egyszerűsítése, bizottság életre hívása a zsidó telepek felszámolása révén gazdátlanná váló javak kezelésére.
Mind a palesztin tervek, mind a nemzetközi vállalások összhangban vannak azokkal az elképzelésekkel, amelyeket a Világbank és Izrael szakértői alakítottak ki az utóbbi időkben. Ezek abból indultak ki, hogy a gazdaság talpra állítását a Gázai övezetben kell kezdeni, minthogy Izrael onnan 2005 nyarán kivonja nemcsak katonaságát, hanem telepeseit is. (A fejlesztésben való izraeli részvétel nem altruizmus, hanem önérdek: a palesztin nyomorszint fennmaradása csak az Izrael-ellenességet szítaná.) Ezek az elképzelések vasúti összeköttetést helyeznek kilátásba a Gáza és Ciszjordánia közötti tartós kapcsolat biztosítására, a belátható jövőben fenntartanák az izraeli-palesztin vámuniót. A Világbank szükségesnek tartja az útellenőrzések felgyorsítását, a határátlépésekkor eddig alkalmazott kicsomagoltatások rendszerének megszüntetését, a 38 ezer gázai vendégmunkás újbóli alkalmazását - ezekhez Izrael akkor járul hozzá, ha kellő mértékben megszilárdul a biztonság. Más kérdésekben a finanszírozás tisztázásától teszi függővé az izraeli kormány az elképzelés támogatását; ilyen a kikötők, repülőterek, úthálózatok építése.
