Félelem a keleti bérversenytől
A német kormányzat a Die Welt értesülései szerint tárgyalásokat kezdett Lengyelországgal az álvállalkozók elleni fellépésről. Berlinben ugyanis úgy gondolják, hogy tömegesen telepednek le vállalkozóként olyan lengyelek német földön, akiket valójában munkavállalóként foglalkoztatnak, s csupán az adóterhek, valamint a külföldi munkavállalási tilalom kijátszása érdekében vannak vállalkozói státusban. (Ez állítólag főleg a hentesekre jellemző.) Az új tagállamok polgárai ugyanis már 2001-től szabadon letelepedhetnek a régi tagorszá-gokban egyéni vállalkozóként, ám a munkavállalást a legtöbb ország korlátozza, a legszigorúbban éppen Németország.
Az olcsó bérű kelet-európaiaktól való félelem több más tagállamban is erősödik. Dániában a kormány a közelmúltban megállapodott az ellenzékkel, hogy szigorítja a munkavállalási engedélyek kiadását a munkaerő-kölcsönző cégek által az országba kiközvetített kelet-európaiak esetében - számolt be az EUobserver. Svédországban nagy vihart kavart egy lett építőipari vállalat esete (amely alkalmazottainak a svéd minimálbérnél alacsonyabb fizetést adott), s ezt követően a kormány a napokban az AFP szerint arról döntött, hogy megtiltja olyan cégek győztesnek nyilvánítását a közbeszerzési eljárásokon, amelyek nem hajlandók aláírni az iparági kollektív szerződéseket - ezt az intézkedést elemzők részben szintén a keleti bérverseny kizárására irányuló lépésnek tekintették.
Norvégiában a befolyásos szakszervezeti szövetség lépett fel építőipari minimálbér bevezetésének ötletével "a keleti bérdömping" megakadályozására. A szakszervezetek egyébként összeurópai szinten is mozgolódnak: a közelmúltban német, holland, lengyel, brit és dán húsipari munkavállalói érdekképviseletek közösen követeltek "megfelelő munkakörülményeket" (beleértve a magasabb béreket is) az új tagállamokból a régiekbe érkező alkalmazottaknak. A minimálbér rendszerének átalakítása Németországban is napirenden van a bérverseny korlátozásának szándékával (VG, 2005. április 12., 2. oldal). Európa latin nyelvű országaiban az EU készülő szolgáltatási direktívája kapcsán erősödnek a félelmek a kelet-európaiaktól: a francia közlekedési dolgozók szakszervezete szerint amiatt nő a munkanélküliség, mert a munkaadók "megelőlegezték" a direktívát, és már most (!) elbocsátják alkalmazottaikat.
A valóságban azonban a keleti munkavállalók még közel egy évvel a csatlakozás után sem özönlötték el a régi tagállamokat. Még abban a három tagországban is viszonylag kevés magyar dolgozik, amelyik teljesen megnyitotta tavaly májustól a munkaerőpiacát (lásd a grafikont). Az új tagállamoktól leginkább félő Németországban a magyar munkavállalók még az évi 3801 fős munkaszerződéses (Werkvertrag-) kvótát sem használják ki, igaz, ebben vélhetően a munkaadók félelme is szerepet jászik: tavaly ugyanis húsz magyar cég ellen folytattak razziát a német hatóságok, hogy valóban létezik-e a Werkvertrag-kvóta kihasználásához előírt otthoni tevékenység is, vagy csak üres postafiók-vállalkozás áll-e Magyarországon a németországi munkavégzés mögött.
Mindeközben a nyugat-európai munkáltatók körében a keleti munkaerő nagy népszerűségnek örvend. Angliában többek között buszsofőröket, Németországban az említett henteseken és építőmunkásokon kívül például spárgaszedőket keresnek. Az utóbbi ágazat egyik brandenburgi cégének vezetője élénken tiltakozott, amikor a munkaügyi hivatal felvetette, hogy a kelet-európaiak helyett a német munkanélkülieket kellene inkább alkalmaznia. "Teljes tudatlanságról árulkodik a felvetés" - idézi Manfred Schmidtet a Die Presse -, a keletiek ugyanis motiváltabbak, szorgalmasabbak, gyakorlottabbak és képzettebbek is, mint a német munkanélküliek.
