Homályos román amortizáció
Még életbelépése előtt kiderült az új román pénzügyi törvénykönyvről, hogy problémás "gyerek". Hatályossá válása óta azonban ezek a hiányosságok egyre zavaróbbak. Merész ötlet volt legalább megkísérelni különválasztani az adóhatósági előírásokat a könyvelési normáktól: ezt korábban az érintettek többször is kérték, de most úgy tűnik, a végtermék nem eléggé kidolgozott.
A fő gondot az jelenti, hogy a pénzügyi amortizáció koncepciója nem eléggé körvonalazott, és az erre vonatkozó előírások sem kellőképpen kidolgozottak: ezért pénzügyi törvénykönyvbe való beiktatásukkal szakértők szerint várni kellett volna. Nem így történt, már most alkalmazzák őket. Az alkalmazás azonban kompromisszumok sorozatát tette szükségszerűvé, így a 2003. december 31-ig le nem írható javak értékcsökkenését a könyvelési előírásoknak megfelelően végezték, és az értékcsökkenési időszakokat a pénzügyi normák alapján számították.
Így azok, akik a pénzügyi törvénykönyv szerint jártak el, gyakorlatilag azonos amortizációt számolhattak el könyvelési és pénzügyi szempontból. Kivételt csak azok az esetek jelentettek, amelyekben az érintettek valamilyen, erre vonatkozó pénzügyi kedvezményre voltak jogosultak. A pénzügyi törvénykönyv hatálybalépését követően - majd egy év elteltével - azonban megjelent az amortizációra vonatkozó végrehajtási előírás (2139/2004-es számú kormányhatározat) is. Az ebben közzétett amortizációs előírások csak a pénzügyi értékcsökkenésre alkalmazhatók - számol be a Capital című hetilap.
Az előírások egy része megismétli az 1994-ben elfogadott 15-ös számú, könyvelésre vonatkozó amortizációs törvény pénzügyi értékcsökkenésre vonatkozó előírásait, amelyet később éppen a 2139/2004-es kormányhatározat semmisített meg. Ez mindjárt gondot jelent, ha olyan állóeszközökről van szó, amelyek esetében a teljes értékcsökkenési idő nem ismert (olyan eszközök, amelyek idővel életveszélyessé válhatnak, egészségre vagy a környezetre káros hatással lehetnek, vagy valamilyen okból nem használt eszközökké válnak). A 15-ös törvény egyszerűen konzervált eszközöknek tekintette ezeket, most azonban speciális elbírálás alá esnek, és amíg nem használják őket, addig nem számítható rájuk értékcsökkenés. Így azonban problémássá válik a valamilyen okból használaton kívülre helyezett eszközök esete, ugyanis azok leírása lehetetlenné válik.
Megoldás lehet persze az, amit a törvénykönyv is javasol, hogy a cégek a megmaradt értéket saját tőkéjükből fedezzék, ám mivel az értékcsökkenés lényege éppen az adóból való leírhatóság, ez a megoldás mindenképpen furcsa. Innentől kezdve folyamatos elmosódik a pénzügyi és könyvelési értékcsökkenés közötti határ. A 15-ös törvény hatályon kívül van, az új rendelkezések azonban következetesen csak a pénzügyi értékcsökkenésről beszélnek, amelyek elemzők szerint számos esetben nem alkalmazhatók könyvelési szempontból. Nem hathatós segítség a könyvelési szabályokat módosító többi rendelkezés vizsgálata sem, és egyáltalán nem lehet a román rendelkezésekben arra vonatkozóan eligazítást találni, hogy mennyi időt lehet számolni egy állóeszköz hasznos élettartamára. Nem világos továbbá, hogy milyen módon alkalmazható a gyorsított értékcsökkenési eljárás. Gond még, hogy a kormányhatározatban nem szerepel részletes értékcsökkenési lista.
