Ahol a monetáris tanács kamatdöntései születnek
Magyarországon a reformkorban - 1825 és 1848 között - fogalmazódott meg az önálló központi bank iránti igény. A birodalomban ugyan már 1816 óta létezett jegybank, az Osztrák Nemzeti Bank, de ennek működése legfőképpen az udvar és a bécsi kormány céljait szolgálta. A kor kiemelkedő közéleti személyiségei, politikusai a nemzet gazdasági felemelkedésének alapvető feltételének tartották a jól működő bankrendszer megteremtését, s a közgondolkodás is egyöntetűen támogatta e törekvést. 1841-ben kezdte meg működését a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején önálló jegybankként működött, s új bankjegyeket is kibocsátott. Ezek voltak a Kossuth-bankók, amelyekkel főleg a magyar honvédelmet finanszírozták. A szabadságharc leverése után, 1851-ben az Osztrák Nemzeti Bank a prágai után Pesten is fiókintézetet nyitott, de a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank sikeresen kivédte a konkurencia fenyegetését, üzletköre nem szűkült be, és korábban felhalmozott tartalékai segítségével rendezte tartozásait. A Habsburg-uralkodóházzal 1867-ben kötött kiegyezés révén létrejött dualista monarchiában a hadügy, a külügy és a pénzügy közössé vált. Az 1878-ban alakult Osztrák-Magyar Banknak mint az osztrák-magyar állam közös jegybankjának a XX. század elejéig csak az osztrák fővárosban volt központi székháza - noha a dualizmusnak megfelelően Budapesten is létesíteni kellett igazgatóságot. A budapesti főintézet felépítése tehát egyre sürgetőbbé vált, a növekvő üzletmenet is ezt követelte. A József nádor téri régi székház - amely korábban az Osztrák Nemzeti Bank budapesti fiókjaként működött - már nem felelt meg a céloknak. A II. József idején, 1786-ban épült Neugebaude (Új épület) létrejöttének politikai indítéka volt, Bécs ebből a kaszárnyaerődből tartotta sakkban Pestet. Az Új épület több mint száz évig állt, rátelepedve a város életére. A magyarok szemében az elnyomást jelképezte, kiváltképpen, hogy az 1848-49-es szabadságharc bukása után a hazafiak börtöne és kivégzőhelye lett. Itt halt vértanúhalált gróf Batthyány Lajos, 1851-ben e helyen akasztották fel jelképesen Kossuth Lajos kormányzót, valamint számos vezető köztisztviselőt, írót, költőt, közéleti személyiséget, akiket - miután a szabadságharc után külföldre emigráltak - idegen földön nem érhetett el a bosszúszomjas hatalom megtorlása. Erre emlékezve nevezték el Szabadság térnek a parkot övező paloták által alkotott teret, illetve az idetorkolló utcák is a szabadságharc vértanúinak és hőseinek nevét kapták. Az épületet 1898-ban végre lebontották, helyén egy egész új városrész keletkezett. Az Osztrák-Magyar Bank 1900 nyarán írta ki zártkörű pályázatát budapesti főintézetének tervezésére, s a dualizmus játékszabályainak szigorú betartásával nyolc magyar és nyolc osztrák építészt hívtak meg. A zsűri két osztrák és két magyar építészből állt, és az 1901. május 10-12-én tartott ülésén az első díjat egyhangúlag Alpár Ignácnak ítélte. A magyar sajtó nagy terjedelemben, egyöntetű lelkesedéssel írt Alpár elsőségéről. Czigler Győző műegyetemi tanár, a Magyar Mérnök és Építész Egylet elnöke egyenesen hazafias kötelességnek nevezte a győzelmet.
Az első világháborút követően, a monarchia felbomlása után az Osztrák-Magyar Bank funkcióit 1921-től a Magyar Királyi Állami Jegyintézet vette át. A jegyintézet közhivatalként, a pénzügyminisztérium főfelügyelete alatt működött. 1924. május 24-én, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott közgyűlésen, részvénytársasági formában megalakult a Magyar Nemzeti Bank. A jegybank rendelkezett a bankjegykibocsátás monopóliumával, irányította a devizagazdálkodást, vezette az állami számlákat. Egyik legfontosabb feladata a nemzeti fizetőeszköz értékének védelme volt. A monetáris politika eszközeivel szabályozta a pénz- és hitelkínálatot, a kamatszintet, továbbá megfelelő érckészletet gyűjtött a kibocsátott bankjegyek fedezetének biztosítására. A jegybanknak jelentős szerepe volt az ország pénzügyi stabilizálásában és az új pénz, a pengő bevezetésében. A harmincas évek közepén elkezdődött infláció a második világháború lezárása után egyre gyorsult, s végül a világtörténelem addigi legnagyobb arányú pénzromlásába torkollott. Ezt 1946 júliusában a forint bevezetéséről szóló rendelettel, majd augusztus 1-jével az új fizetőeszköz, a forint kibocsátásával sikerült lezárni. A Magyar Nemzeti Bank addig magánkézben lévő részvényeit - a többi pénzintézethez hasonlóan - 1947 decemberében államosították, s ezzel vége is szakadt a hagyományos jegybanki tevékenység korszakának, a bankrendszer a tervgazdálkodási rendszer felépítésének megfelelően egyszintűvé vált. A monobankrendszerben az MNB volt az egyetlen kereskedelmi bank is, vezette a gazdálkodó szervezetek, tanácsok s más intézmények számláit, hitelt nyújtott nekik, gyűjtötte betéteiket, érvényesítette az állami devizamonopóliumot.
Az 1987. január 1-jén kezdődött bankreform részeként újra kétszintű bankrendszer kezdett működni. Az érvényes jegybanktörvény megteremtette a kor követelményeinek megfelelő független jegybanki működés feltételeit, az Európai Unióban érvényes szabályozás szerint az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. A nemzeti fizetőeszköz értékállóságának védelme érdekében meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát. Az országban bankjegy- és érmekibocsátásra kizárólag az MNB jogosult.
A jegybank épületét Alpár Ignác tervezte (1855-1928). A kései eklektikus stílus jeles képviselője a banképítés kiváló specialistája. Ő tervezte a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Roosevelt téri palotáját (ma Belügyminisztérium), a József nádor téren a Magyar Általános Hitelbankot (ma Pénzügyminisztérium), a Váci utca és a Deák Ferenc utca sarkán a Pesti Hazai Első Takarékpénztárat (ma Budapesti Értéktőzsde és Budapest Bank), valamint a Szabadság téri Tőzsdepalotát (ma Magyar Televízió).
Monumentális, erőt és nyugalmat sugárzó, palotahomlokzatú épület készült, 12 méter magas, másfél méter átmérőjű, két szintet átfogó oszlopokkal, harmóniában a szemben álló Tőzsdepalotával. Az épület mai külső képe lényegében megegyezik az eredetivel, de belső elrendezése részben eltér attól.
2004 márciusában megnyílt az MNB látogatóközpontja, amelyet egy év alatt több mint negyvenezren kerestek fel. Ezt a kiemelkedő számot úgy tudta elérni a központ, hogy - biztonsági szempontok miatt - csak hétköznapokon 9 és 16 óra között tart nyitva. Reményeink szerint az évente két alkalommal megrendezendő nyílt napokon sok ezer olyan érdeklődő is felkeresi a látogatóközpontot, akiknek a szokásos nyitva tartás nem lenne alkalmas. A 840 m2-es alapterületű kiállítás foglalkozik a pénz kialakulásával, az árstabilizációval és az inflációval, bemutatja a több mint ezeréves múltra visszatekintő magyarországi pénztörténetet, illetve a közeljövő pénzét, az eurót is. Megismerkedhetünk az önálló magyar jegybank történetével 1924-es alapításától napjainkig, valamint az MNB aktuális célkitűzéseivel. A látogató összevetheti Szent István denárját az euróérmékkel, a kaori kagylót az elektronikus pénztárcával. Az 50 pengőst a 100 millió b-pengőtől húsz darab címlet, másfél év és a hiperinfláció választja el: mindez látható a vitrinekben, de megismerhetjük az infláció kialakulásának okait és gazdasági hatásait is.
A kiállítás számos interaktív játéklehetőséget nyújt. Ha a látogató jól válaszol a monitorokon feltett kérdésekre, önarcképes fabatka bankjeggyel térhet haza. Lemérheti súlyát aranyrúdban, illetve saját érmét verhet. A bankjegynyomtatás és pénzverés valódi folyamata megtekinthető a vetítőteremben sugárzott kisfilmeken csakúgy, mint a pénz kialakulása, az euró története vagy az MNB épületének érdekes részletei.
A látogatóközpontban található könyvtárnak nyolcvanezer kötetes egyedülálló magyar és idegen nyelvű gyűjteménye van legfőképp a makroökonómia, a bank- és pénzügy területén. Olvasóterme szakmai folyóiratokkal, a külföldi jegybankok és nemzetközi szervezetek kiadványaival, online katalógusokkal, kézikönyvtárral és internetezési lehetőséggel várja az érdeklődőket.
