Populista félelemkeltés vagy valós kockázat? Állami megfigyelés a digitális jegybankpénzeken keresztül

Valahányszor demokratikus államokban felmerült a CBDC bevezetésének lehetősége, rendre megjelentek azok a narratívák, amelyek szerint ez egy „orwelli disztópia” felé vezető út, ahol az állam megfigyelési eszköztára tovább bővül. Elterjedt nézet, hogy a CBDC révén az állam közvetlen kontrollt szerezhetne a lakosság vagyona felett, ezáltal korlátozva az egyéni pénzügyi szabadságot. Bár a digitális jegybankpénz kétségtelenül erős megfigyelési eszköz lehet, demokratikus intézményi keretek között a vele járó kockázatok mérsékelhetők. 

A CBDC veszélyei – funkcionális kontroll és a harmadik felek szerepe

Egy 2025-ös felmérés szerint 14 központi bankból 7 programozható funkciókkal fejleszti saját digitális jegybankpénzét . A programozható pénz csak bizonyos feltételek és szabályok teljesülése esetén használható, lehetővé teszi például, hogy egy állami támogatást kizárólag meghatározott termékekre és szolgáltatásokra, meghatározott időtávon belül lehessen elkölteni. Ez sokak számára ijesztő jövőt fest, hiszen a kormány politikai akaratának hatékonyabb érvényesülését eredményezi, ugyanakkor már most is léteznek hasonló rendszerek, a magyar SZÉP-kártya például hasonló elven működik. Következésképpen önmagában a funkcionális kontroll nem jelent érdemi kockázatot mindaddig, amíg alternatív fizetési lehetőségek is rendelkezésre állnak; sokkal inkább a gazdaságpolitikai döntések hatékonyabb közvetítését szolgálja a lakosság felé.

A jelenlegi pénzügyi rendszerben a harmadik felek – kereskedelmi bankok, fizetési szolgáltatók stb. – egyfajta ütközőként és ellenőrző mechanizmusként szolgálnak az állami beavatkozással szemben. Egy kormányzati tisztviselő ma csak összetett megfelelési eljárásokon keresztül férhet hozzá egy magánszemély vagy vállalkozás pénzügyi adataihoz, és még ekkor sem feltétlenül áll rendelkezésére az érintett teljes pénzügyi tevékenységére vonatkozó információ. Ennek oka, hogy sokan eltérő célokra különböző pénzintézetek szolgáltatásait veszik igénybe, ami jelentősen megnehezíti az egyéni pénzmozgások teljes körű nyomon követését. A CBDC bizonyos kialakításai esetében a pénzügyi rendszerben betöltött harmadik felek szerepe mérséklődhet, melynek következtében ezek a korlátozó mechanizmusok részben elhalványulhatnak. A jegybank képessé válhat a tranzakciós előzmények, a demográfiai adatok és a viselkedési mintázatok nyomon követésére, amely értékes eszközt jelenthet a gazdasági előrejelzések pontosításában és a szakpolitikai döntéshozatal támogatásában, ugyanakkor súlyos kérdéseket vet fel az egyéni adatvédelem szempontjából. 

Egy másik megközelítés szerint azonban pont a harmadik felek szerepének csökkenése által bizonyul a CBDC megbízhatóbbnak a hagyományos számlapénznél, ugyanis kevesebb szereplő adhatja el vagy szivárogtathatja ki az adatainkat. A legtöbb jegybank, amely digitális jegybankpénz bevezetését fontolgatja, egy kétlépcsős rendszert képzel el, ahol a központi bank bocsátja ki a digitális pénzt, de a számlákat és a felhasználói felületeket kereskedelmi bankok vagy más fizetési szolgáltatók kezelik. Így továbbra is ezek a pénzintézetek kezelnék a tranzakciós adatokat, ezekhez pedig kormányzati szereplők a legtöbb javaslat szerint csak hatósági kérelem alapján férhetnének hozzá. A harmadik felek szerepe a digitális jegybankpénzek esetében alapvetően az intézményi és technológiai kialakítástól függ, amelyre jelenleg még nem alakult ki egységes, nemzetközileg elfogadott módszertan.

Demokratikus és autoriter értékek mentén kialakított digitális jegybankpénzek

A CBDC adatvédelmi előnyei egy demokratikus értékek mentén kialakított digitális jegybankpénz esetén jelentkeznek. Az Európai Központi Bank egyértelműen ilyen digitális jegybankpénz létrehozására törekszik: a digitális euró kialakítása alacsonyabb összegű tranzakciók esetében lehetővé tenne bizonyos fokú személyes adatvédelmet, ugyanakkor a nagy értékű pénzügyi interakciókat kötelező pénzmosás (AML) és terrorizmusfinanszírozás elleni (CFT) intézkedéseknek vetné alá. Svédország jegybankja, a Riksbank pedig olyan adatvédelmi architektúrát vezetett be az e-korona pilot verziójához, amely úgy biztosítja a személyes adatok védelmét, hogy egy nyílt forráskódú, elosztott főkönyvet használ, amely biztosítja, hogy az információk csak a központi bank, a pénzügyi hatóságok és a pénzügyi közvetítők számára legyenek hozzáférhetők. 

Svédország és az eurózóna országai mind demokráciák, azonban a világ népességének 70 százaléka autoriter rendszerekben él, melyekben a CBDC egy hatékony eszköz lehet a lakosság megfigyelésére. Többek között a kínai vezetés már ezelőtt is igyekezett a lehető legtöbb módon megfigyelni a lakosságot: 2019-ben például hongkongi tüntetők szándékosan nem használták a tömegközlekedési kártyáikat, mert attól tartottak, hogy a kártya adatai visszakövethetők, és bizonyítékként felhasználhatók arra, hogy részt vettek a tüntetésen. 2025-ben pedig a Wall Street Journal feltárta, hogy a kínai kormány és a mianmari katonai vezetés együttműködnek annak érdekében, hogy Kína digitális jegybankpénzét az Egyesült Államok szankcióinak megkerülésére használják. A Wall Street Journal arra figyelmeztetett, hogy ez az együttműködés rendkívül hátrányos a mianmari demokráciapárti mozgalom számára, hiszen azáltal, hogy Kína beágyazza a technológiáját Mianmar fizetési rendszerébe, Peking rálátást nyer a legtöbb tranzakcióra, ezáltal jelentős befolyást szerez az ország felett. Világszerte a kormányok gyakran éltek azzal a gyakorlattal, hogy befagyasztották vagy elkobozták aktivisták, politikai ellenfelek és tüntetők pénzeszközeit az ellenzék meggyengítése érdekében, ezt a digitális jegybankpénz pedig még hatékonyabbá tehetné.

A digitális jegybankpénz kétélű fegyver

A pénzügyi tevékenységek felfedhetik az egyén foglalkozását, kapcsolatait, vallását, politikai nézeteit, így a pénzügyi adatvédelem különösen fontos az emberi jogok védelmének fenntartásában, a CBDC bizonyos kialakításai pedig e jogok érvényesülését kockázatnak tehetik ki. Ugyanakkor leegyszerűsítés lenne a digitális jegybankpénzt disztópikus rémképnek tekinteni. Demokratikus értékek mentén kialakítva hatékony gazdaságpolitikai eszköz lehet a jegybank kezében, autoriter rendszerek számára viszont a hatalomgyakorlás újabb eszközeként szolgálhat. Így a központi bankok előtt az a kihívás áll, hogy megtalálják az egyensúlyt a CBDC-adatokból származó monetáris előnyök és a személyes adatok védelme között.