EU-pénzek: sikerek és kudarcok
A legnagyobb kihívás az uniós pénzek felhasználása során annak elérése, hogy a hanyatló, leszakadó térségek saját lábukra álljanak, önfenntartó fejlődés induljon e régiókban - állapítja meg az Ernst & Young tanácsadó cég tanulmánya, amely több sikeres és elrettentő esetet is elemez.
Az egyik kedvezőtlen példát a Walesben indított - Swansea körzetének komplex rehabilizációját célzó - program adja. A hanyatló tengerparti körzetek fellendítését célzó, Edimar nevű uniós terv részeként hatalmas összegeket használtak fel, meglehetősen gyenge eredménnyel. Itt az volt a legnagyobb hiba, hogy a pénz nagy része egy nagy projektre ment el, a kikötő fejlesztésére. Ez azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a turizmus sem lendült fel. Az egy ideig sikeres kisvállalkozások pedig a segélyek kifuttatása után súlyos finanszírozási problémákkal kerültek szembe.
Ugyanebben a profilban viszont jóval sikeresebb lett a Svédország északkeleti partvidékén fekvő Sundsvall, amely még a XIX. századi faipari fellendülés idején lett naggyá, azóta viszont hanyatlott. A mára maradt néhány üzem mellé - komplex fejlesztési és külföldi együttműködési programok révén - kívánnak további munkahelyeket teremteni, többek között a cégek egymással kötendő partneri kapcsolatainak elősegítésével, egyfajta partnerközvetítéssel.
Liverpoolban az uniós pénzek és helyi források felhasználásával hoztak létre egy finanszírozási alapot, s ezzel ezer cégnek folyósítottak olyan hitelt, amelyet a kereskedelmi intézmények kockázatosnak találtak volna. Sikeresek voltak az állami és a magánszektor együttműködésére alapított (PPP-) projektek is.
A fejlesztés sajátos - és rendkívül eredményes - útjaként értékeli az Ernst & Young az ír példát, ahol az EU strukturális alapjainak mintegy harmadát fordították képzésre. A helyi és a vállalati oktatási programokat egy országos, koordinált terv kereteibe illesztették, hogy bármely munkáltató bármikor találjon megfelelően képzett munkaerőt.
