Juscsenko száz napja

Az ukrán elnök minden politikai tőkéje kárba veszhet, ha a gazdaságban nem sikerül záros határidőn belül javulást kimutatnia. Ez az általános vélemény Viktor Juscsenko elnökségének első száz napjáról, amelyet Ukrajnában és az ország határain kívül általában kedvezően ítélnek meg. Az ukrán lapok különösen az új elnök iránt megnyilvánuló közbizalmat emelik ki, amelynek fenntartása ebben az országban nem magától értetődő teljesítmény. Juscsenko javára írják a döntésekben tanúsított határozottságát és jó külpolitikai szereplését.

A külpolitikában a Juscsenko-csapat eredményesebb volt, mint más területeken. Ez az elnök személyes erőfeszítéseinek köszönhető - írja a Korreszpondent című lap, amely szerint a narancsos forradalom következtében megváltozott a világ véleménye Ukrajnáról. Most először lett a Nyugat az ukrán külpolitika prioritása - tette hozzá. Hatalomra kerülése után Juscsenko azonnal kinyilvánította, hogy kérni fogja országa felvételét az Európai Unióba és a NATO-ba. Kiegészíthetjük az ukrán értékelést azzal, hogy mindkét szervezet nyugtázta ugyan a felvételi igényt, de különösen az EU értésre adta, hogy az ukrán csatlakozásra még várni kell. A NATO-felvételnek ugyanakkor nagyobb a realitása, habár Bush amerikai elnök ez ügyben is óvatosságot tanúsított, amikor Juscsenkót a Fehér Házban fogadta.

Mint várható volt, Moszkva hűvösen fogadta Juscsenko felülkerekedését a háromfordulósra sikeredett ukrán elnökválasztás során, különösen, hogy Putyin orosz elnök nem is csinált titkot abból: Janukovics akkori kormányfő győzelmét tartja kívánatosnak. Juscsenko első moszkvai látogatása alkalmából kiderült, hogy Putyinék szeretnék ugyan exszovjet parkolópályán tartani Ukrajnát, de arra az esetre még nincs kialakult forgatókönyvük, ha a szándék kudarcot vallana. Emiatt is tarthatja változatlanul érvényben az orosz főügyész a Julija Tyimosenko ukrán kormányfő elleni elfogatóparancsot.