Magyarország vonzó a német vállalatoknak
A Magyarországon működő német befektetők felénél az uniós csatlakozás a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (NMIKK) legújabb hangulatfelmérése alapján egyértelműen kedvező hatásokkal járt, és mindössze négy százalékban panaszkodnak a negatív következményekre. Az országban letelepedett német vállalatok jó üzleti pozíciói tükrében ez nem is csoda, még akkor sem, ha 2005-re kissé visszafogottabbak a várakozások. Ennek ellenére német mércével mérve alig akad ok a panaszra. A vállalatok mintegy fele számít az idén a nyereség növekedésére, és annak 12 százalékosra várt értéke valójában a legtöbb német vállalatot azonnal a Kárpát-medencébe költözésre kellene késztetnie.
De annak ellenére, hogy Magyarország változatlanul vonzó befektetési célország, ma gyakrabban hallani a keretfeltételeket illető kritikát. Főként a befektetők számára kiemelten fontos területeken látunk az elmúlt időszakban tapasztalt helyzetre tekintettel több okot a kritikára - véli Wolfram Klein, az NMIKK ügyvezetője. A magyarországi feltételrendszer klasszikus előnyeit, mint az alacsony bérköltségeket, a viszonylag rugalmas munkaerőpiacot, a dolgozók munkakedvét és termelékenységét változatlanul kedvezőnek értékelik, sőt a felmérés szerint még a helyi beszállítók is - amelyek hiányáról és színvonaláról gyakran hangzik el panasz - jobbak a hírüknél.
A vállalatoknak ezzel szemben főként az adórendszer és a bürokrácia okoz gondot, és ehhez Wolfram Klein véleménye szerint főként a magyar gazdaságpolitikában az elmúlt években elszalasztott lehetőségek járultak hozzá. A sokszor ígért közigazgatási reform eddig alig hozott a vállalatok számára érzékelhető eredményeket, az adórendszer letisztítására májusban jóváhagyott törvénycsomag pedig helyes lépés, de semmiképpen sem elegendő - véli. A vállalatok hangulatára még pusztítóbb hatással volt az áfaügy. 2004 őszén az akkori pénzügyminiszter, Draskovics Tibor az adóelőleg-visszatérítések fokozott ellenőrzését és késleltetését rendelte el, ez nem csupán boszszúságot és többletráfordítást, hanem egyes esetekben akár jelentős likviditási problémát is okozott a vállalatoknak. A Pénzügyminisztérium ugyan mára a legnagyobb mértékben elvette az élét a vitatott szabályoknak, de a szocialista kormány vállalkozóbarát retorikájának hitelessége hatalmas károkat szenvedett.
Az ilyen szerencsétlen gazdaságpolitikai lépéseket a befektetők az alternatív fogadó országokra tekintettel jóval kritikusabban látják, mint még néhány évvel ezelőtt, amikor még Magyarország volt az éltanuló a reformországok között. Az NMIKK felmérése alapján öt vállalat közül négy ismét beruházna Magyarországon, de mégis minden ötödik más országot részesítene előnyben. Az ő arányuk ugyan kissé magasabb, mint tavaly, és messze meghaladja egy hasonló szlovákiai felmérés eredményeit, ahonnan a német befektetők alig 8 százaléka választana egy másik országot.
Mindazonáltal a Magyarországon széles körben elterjedt hajlandóság a kormányzat általános kritizálására mégis úgy tűnik, hogy kissé eltorzítja az eredményeket. Más célországokkal közvetlenül összehasonlítva bebizonyosodik, hogy más befektetési helyszínek konkrét előnyei gyakran sokkal kevesebbet nyomnak a latban, mint sokszor feltételezik - magyarázta az NMIKK ügyvezetője. Szlovákia, Kína, Cseh- és Lengyelország a felmérésben részt vevők szerint ugyan kissé jobb feltételeket kínál a beruházásokhoz, mint Magyarország, de a különbség messze nem olyan mértékű, ahogyan ezt a közvéleményben folyó vita olykor sejteti - sőt a ma élénken körüludvarolt Ukrajna befektetési feltételrendszerét Magyarországhoz mérten kedvezőtlenebbnek is ítélik.
Az alternatív befektetési célországok visszafogottabb minőségi értékelését az ügyvezető főként azzal magyarázza, amit a politikai vitában gyakran elhanyagolnak, nevezetesen hogy összetett folyamatban születik döntés a befektetésekről. A bérköltség csak egyike a számos befektetési döntésnek, amelyek közé még például a jogbiztonság és a helyi piaci jelenlét is tartozik. Éppen az utóbb említett tényezők ellensúlyozhatnak még fennálló egyéb helyi előnyöket olyan célországok esetében, mint Kína vagy Ukrajna, és ezzel magyarázható az erős késztetés ezen piacok felé.
Az eredmények talán a magyar gazdaságpolitikusokat is kissé megnyugtatják: a befektetők tömeges elvándorlása a közeli új uniós tagországok, Szlovákia, Lengyel- vagy Csehország felé vélhetően inkább kivétel marad, mert sem a költségek, sem az általános beruházási keretfeltételek tekintetében nincsenek drámai különbségek. Ez azonban nem vezethet téves következtetésre, a friss tőke előtt igenis vannak befektetési alternatívák. Az éltanuló szerepet a gazdaságban folyamatosan újra bizonyítani kell, különben egyszer csak évismétlésre kényszerülünk - figyelmeztet Wolfram Klein.
