Meglepetések nélküli indulás

Még a csatlakozás előtt elhangzott a figyelmeztetés: az uniós tagság nem azonnal érezteti majd hatását. Az elmúlt egy év nemigen hozott meglepetést a hazai vállalkozásoknak sem. A belépéssel nálunk is életbe lépő jogszabályokhoz már tavaly május elseje előtt alkalmazkodni kellett, így a szigorodó előírások okozta gondokat már addigra meg kellett oldani. Ezek számonkérése legfeljebb a tájékozatlanabb kis cégeknek okozott meglepetést.

Az áruk, a tőke és a munkaerő szabadabb áramlása sem hozott újdonságot: az előbbiek lényegében már korábban is gond nélkül mozogtak, új piacok nem nyíltak, legfeljebb a vámkezelés megszűnése gyorsította a fuvarozók munkáját. A munkaerőnél azért volt csak korlátozott a hatás, mert az áramlás nem igazán indult meg, sőt egyelőre az országon belüli mobilitás is igen szerény. Rövid távon alighanem csak kiáramlásra számíthatunk - ennek hatása néhány szektorban, például az egészségügy területén már igencsak érezhető, a beáramlás majd inkább Románia taggá válásával erősödhet.

Sokan tartottak attól is, hogy külföldi konkurenseik tömegével jelennek meg a belföldi piacon, de legtöbbször azoknak lett igazuk, akik azt állították: azok a nyugati cégek, amelyek fantáziát láttak a régióban, már a csatlakozás előtt megérkeztek. Azok a vállalatok, amelyek termékeiket mégis az elmúlt 12 hónapban kezdték hozzánk küldeni, rendszerint nem az uniós csatlakozás miatt jöttek éppen most, hanem a nyugati nehézségeik elől "menekültek" keletebbre.

A versenyt így főként a velünk együtt csatlakozó országok termékeinek megjelenése fokozta, különösen az élelmiszereknél. A gyártók számára kedvezőtlen hatást csak tovább erősítette, hogy a termelőknek szánt uniós támogatásokat itthon jóval lassabban fizették ki, mint a magyar piacra belépők országaiban. Ezért azonban aligha okolható a belépés ténye.

Komoly stratégiaváltások történtek ugyan egyes ágazatokban (liberalizálásra készülődő autókereskedelem, kínai dömpingre panaszkodó könnyűipar, elektronikai hulladékok visszavásárlására kötelezett gyártók), ám ezeknél jellemzően nem maga a belépés volt a kiváltó ok, hanem a tagságunk miatt immár számunkra is kötelező uniós szabályozások ettől független megváltozása. Ezek a módosulások általában tőlünk nyugatra is komoly átrendeződéshez vezettek.

Az uniós alapok pénzeiből sem sok érkezett még meg a cégekhez. A különféle pályázatok eddig inkább a tanácsadóknak hoztak bevételt, a lehetséges kedvezményezettek többségének csak komoly adminisztrációs terhet jelentettek. A támogatott beruházásokhoz kapcsolódóan igazán komoly keresletnövekedésre - főként az önkormányzati beruházások kapcsán - inkább az építőipari cégek számíthatnak, de a sokkal szerényeben támogatott termelőberendezések készítői is örülhetnek némi fellendülésnek.

A hazai pénzpiacok történetébe vélhetőleg az elszalasztott lehetőségek éveként vonul majd be az uniós csatlakozásunk óta eltelt időszak. Sokan bíztak ugyanis abban, hogy a belépés megerősíti a konvergenciasztorit, azaz megszilárdítja a belátható időn belül eurózóna-tagságba vetett hitet, különösen a meghatározó nemzetközi intézményi befektetőkét. A magyar gazdaságpolitika azonban tett arról, hogy ez e remény illúzióvá váljon. És bár 2004 és azon belül is az utolsó negyedév hurráoptimizmusa a magyar tőke- és állampapírpiacon sem múlt egy nyomtalanul, a Kánaán - a közös európai pénz bevezetésével együtt - egyelőre várat magára.