Óriási eltérések a nyugdíjakban

A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet aggasztónak tartja, hogy a fejlett országok állami nyugdíjrendszereinek reformjai a fiskális fenntarthatóságra összpontosítanak, s többnyire nem tulajdonítanak jelentőséget sem az újraelosztásnak, sem annak, hogyan lehet a járadékból megélni.

A világ különféle adó- és társadalombiztosítási rendszerei közül a nyugdíjrendszerek képviselik a legnagyobb változatosságot - állapította meg a tanulmányt bemutatva az egyik szerző, Edward Whitehouse. Az egyes országok nyugdíjainak értékállósága a szerint különbözik egymástól, hogy mennyire öregszik társadalmuk, és a nyugdíjrendszereik milyen mélységű és méltányosságú újraelosztást tartalmaznak. A fejlett világban dolgozóknak jó hír, hogy ott csaknem valamennyi országban egyre inkább úgy alkotják meg a nyugdíjrendszereket, hogy biztosítsák a létfenntartást.

Az összevetésekből kiderül, hogy Luxemburgban a nyugdíjak az utolsó nettó fizetések összegét is meghaladhatják; jobb gyenge keresettel nyugdíjba menni Új-Zélandon, mint Németországban, és jobb nagyobb fizetéssel Olaszországban, mint az USA-ban vagy Nagy-Britanniában. Az egyik végletet Új-Zéland és Írország képviseli, ahol minden dolgozó egyforma állami nyugdíjat kap; ez kedvező az alacsony és hátrányos a magasabb keresetűeknek, ugyanakkor a rendszer viszonylag egyszerű, olcsó és szegénység ellen biztosított. A másik végletre az európai országok többsége szolgáltat példát, ahol az állami nyugdíj nagysága szorosan függ a korábbi keresettől; ezek az országok jó járulékokat nyújtanak az átlagkeresetű dolgozóknak, viszont igen költségesek.

Az OECD szerint az amerikai és a brit rendszer a kettő sajátos keveréke: lefelé nivellál, és bonyolult. Bush elnök múlt heti javaslata a tehetősebb alkalmazottaknak nyújtandó alacsonyabb nyugdíjjal az egyenlőség felé közelíti a rendszert, de még az eddiginél is komplikáltabbá teszi.