Szabad más árat szabni
Az Európai Bíróság elutasította az olasz víz- és geotermikus erőművek panaszát, amelyben azt tették szóvá, hogy az ottani országos átviteli rendszer igazgatósága tőlük nagyobb díjat kért az energia továbbításáért. Indoklásában a testület kimondta, hogy olyan körülmények között van lehetőség eltérő tarifák alkalmazására, ha egymással nem összehasonlítható helyzetben lévő áramtermelőkről van szó.
Az AEM SpA és az AEM Torinos SpA a keresetében arra hivatkozott, hogy a tagországok árampiacának liberalizálását és az egységes uniós energiapiac kialakítását célzó direktívák szerint a létező nagyfeszültségű átviteli rendszereknek minden termelőtől egységes feltételek szerint kell az általa eladni kívánt áramot átvenni. Olaszországban az idevágó tarifákat a villamosenergia- és gázipari hatóság (AEEG) állapítja meg. A testület egy minisztériumi rendelettel összhangban még 2000-ben olyan határozatot hozott, amely nagyobb továbbítási díjat irányzott elő a víz- és geotermikus erőművek által megtermelt áramra.
Az érintett két erőművi vállalat először a lombardiai, majd az olasz legfelsőbb bírósághoz fordult jogorvoslatért, ahonnan az ügy az Európai Bírósághoz került. A panasz úgy szólt, hogy vízi és geotermikus erőművekkel szemben az olasz hatóság valójában törvénytelen módon támogatta a többi - például a szén- vagy gáztüzelésű - erőművet. A luxembourgi jogszolgáltató testület szerint azonban van mód eltérő átviteli költségek felszámolására, mert a különbség az áram termelésének módjában és a tevékenység üzleti sémájában is jelen van. Az uniós bíróság ennyiben helybenhagyta azt, hogy a víz- és geotermikus energiát jobban megterhelve az illetékes hatóságok fedezetet teremtsenek más, hátrányosabb helyzetben lévő erőművi kapacitások fejlesztésére vagy további, megújuló energiaforrást használó létesítmények építésére. (VG)
