Védekezés az olajárak ellen

A magas, jelenleg hordónként 50 dolláros olajár eddig nem okozott gazdasági sokkot, de a további, különösen a brutális emelések kétségkívül meg fogják rázni a világgazdaságot, s ez visszahat majd a termelő országokra is- mutat rá a The Economist. A Londonban megjelenő gazdasági lap szerint már nem tartható a korábban közkeletűnek hitt vélekedés, hogy az olajmezőkben való részesedés növeli az energiabiztonságot. Ugyanis ha robban az olajár, a hordónkénti piaci ár legalább száz dollárig szalad föl, függetlenül a kitermelés helyszínétől. Ezért tartja a hetilap illuzórikusnak a Washington által megcélzott energetikai függetlenséget is mindaddig, amíg az Egyesült Államok fő energiaforrása a kőolaj marad.

A magas olajárak nemcsak a fogyasztó, de egyes termelő országok számára is rossz hírnek számítanak, sőt még a nagy olajcégeknek is. Utóbbiaknak azért, mert hosszú távon új lelőhelyek és energiaforrások után kell majd nézniük.

Az olyan olajtermelő országok, mint Oroszország vagy Venezuela politikai vezetői törvényeket hozatnak a külföldi cégek ellen, s ezáltal az állami olajvállalatokon keresztül biztosítják a hozzáférést az olajjövedelmekhez. Ami előnyös a politikai vezetőknek, az káros az ország egészének, mert - mint a példák mutatják - az olajforrások kormány általi ellenőrzésének egyenes következménye a hatékonyság hiánya és a korrupció. A többi olajtermelő ország kapcsán meg a túl nagy koncentráció a probléma: az ismert olajtartalékok kétharmada öt Perzsa-öböl menti ország kezében összpontosul, és piaci részesedésük arányában növekszik a szállítási sztrájk, az ellenembargó és még rosszabb fejlemények esélye.

Mindez együtt valószínűsítheti, hogy a párizsi értekezlet résztvevői új energiapolitikákat is felvázolnak majd, kezdve azzal, hogy felhagynak a szénhidrogéniparnak biztosított adókedvezményekkel és rejtett szubvenciókkal, viszont ösztönzik a zöldadók bevezetését.