A korrupció nem ismer határokat

A legveszélyeztetettebb szektornak vitathatatlanul az építőipar számít, ahol a kapacitásfelesleg és a gyilkos verseny sok céget szorított a szakadék szélére, és ahol az utóbbi tíz év során csak Németországban mintegy 600 ezer munkahely ment veszendőbe. A tönk szélén álló cégek gyakorta az utolsó kapaszkodót látják egy-egy nagyobb megrendelésben, ezért szinte elkerülhetetlen, hogy törvénytelen eszközökhöz nyúljanak. Az eljárás gyakorta a tisztességesen üzletelő cégek jövőjét teszi kilátástalanná.

A Volkswagen és az Infineon esete arra utal, hogy a megvesztegetés távolról sem csak az építkezésekre korlátozódik. Lambsdorff professzor szerint a sokszor 20-30 éves futamidejű szerződésekre ráutalt energiaipari cégek legalább ennyire függnek egy-egy sikeres megállapodástól. Ebben a körben nem annyira arról van szó, hogy valaki megjelenik a milliós összeget tartalmazó táskával, inkább a hosszú távú érdekek politika oldaláról való bebiztosítása a cél. Ezért a visszaélések itt főként a kiterjedten értelmezett lobbitevékenység keretei között folynak, amelynek határa a korrup-cióval gyakorta elmosódik.

Egy - a bécsi Der Standard által idézett - TI-szakember becslése szerint az eseteknek csak mintegy 5-10 százalék közötti hányadára derül fény. Az alacsony arány azzal is összefügg, hogy a végső károsult - ellentétben a lopással - gyakorta nem is érzékeli közvetlenül a veszteségét. Sok esetben pedig az érintett cég egy-egy ügy kipattanása után - a hírnevét féltve - inkább a hallgatást választja. Nemzetgazdasági szinten súlyos milliárdokra rúgnak a kenőpénzként kifizetett összegek. A TI becslése szerint minden német keresete hat százalék körüli összeggel lehetne több, ha - a különlegesen tisztának tekintett Finnországhoz hasonlóan - a pénzek jelentős hányada nem folyna el a korrupció csatornáin keresztül. A jelenség a befektetők számára is elrettentően hat, Németország emiatt évente mintegy 15 milliárd eurónyi közvetlen befektetéstől esik el.