Mégsem mély a német gödör
Júliusban a várakozásokat meghaladó mértékben emelkedett az Ifo német kutatóintézet konjunktúraindexe. Európa legnagyobb figyelemmel kísért bizalmi mutatója az utóbbi két hónapban ledolgozta tavaszi zuhanását, és így öthavi csúcsra emelkedett. A szakértők elsősorban a dollárral szemben gyengülő eurónak tulajdonítják a némileg váratlanul jött vállalati derűlátást. Az adatot értékelve Hans-Werner Sinn, az Ifo elnöke úgy nyilatkozott, hogy a gazdasági fellendülés valószínűbbé vált.
Németország 2003 második felében lábalt ki a recesszióból, ám a fellendülés már 2004-ben megtorpant, annak dacára, hogy a világgazdaság egyik legjobb évének számított a tavalyi. Az idén váratlanul magas, egyszázalékos (negyedéves) GDP-növekedéssel indított Európa legnagyobb gazdasága, ám ez a szakértőket nem tette optimistává, a belső - főként munkapiaci és szerkezeti - feszültségeket hangsúlyozva erőteljes lassulást jósoltak a következő negyedévekre. Ez a második negyedévre minden bizonnyal igaz is lehet, hiszen meglehetősen gyenge reálgazdasági eredményekről számoltak be a statisztikai adatok. Az időszakra vonatkozó első GDP-becslés két hét múlva jelenik meg, a Bundesbank előrejelzése szerint a német gazdaság nem növekedett.
Most viszont úgy tűnik, hogy az év második fele mégis a fellendülésről szólhat, hiszen az Ifo mellett korábban már a ZEW mutatója is emelkedett, és az ICon fogyasztói bizalmi indexe is növekvő trendet mutat. Utóbbi azért érdekes, mert a német gazdaságot eddig is az export tartotta fenn, a gyenge belső kereslet inkább csak hűtötte azt.
A fellendülést közvetett módon az is igazolhatja, hogy a német konjunktúrafolyamatokhoz szorosan kötődő magyar gazdaság az utóbbi időben meglepetésszerűen jól teljesít. (Lásd lenti cikkünket a tavaszi eredményekről.) A külkereskedelmi partnerek gyengélkedése ellenére jól alakuló exportteljesítményre már számos magyarázat született. Ennek egy része olyan egyszeri ("shift level") hatásokra épít, mint az EU-csatlakozás piacbővítő jellege, amit az a tény is erősíteni látszik, hogy az új tagországok felé irányuló exportunk csaknem másfélszerese a tavalyinak. A viszszafogottabbá váló bérdinamika, illetve az erős forinthoz alkalmazkodó vállalati szektor szintén magyarázhatja a jó eredményeket, de a legmeggyőzőbbnek talán az tűnne, ha kiderülne: valójában mégsem olyan mély a nyugati dekonjunktúra, mint ahogy azt korábban sejtették a szakemberek. Egyébként a magyar konjunktúramutatók, a kutatóintézetek felmérései és a rendelésállományi adatok is arra utalnak, hogy a külső kereset stabil. A hazai indexek egy része ugyan csökken, ezeket azonban - ahogy már korábban többször jeleztük - fenntartásokkal kell kezelni, mert számos hangulati elem befolyásolja. Ha ezekben is a fontosabb részindexekre koncentrálunk (készletszint, átfutási idő, rendelési kilátások), akkor egyértelmű a pozitív tendencia.
