Munkapiac: a helyzet változatlan
A második negyedévben 7,1 százalékos volt a munkanélküliség Magyarországon. Az előző három hónapban 7,2 százalékon állt a ráta, a csökkenés azonban szezonális sajátosságok eredménye, ezt figyelembe véve nem állt meg a sikertelenül állást keresők számának másfél éve tartó emelkedése. Ugyanakkor a munkanélküliségi adatok némiképp megtévesztő képet nyújtanak a magyar munkaerő-piaci folyamatokról. Az emelkedés mögött ugyanis nem a foglalkoztatottság csökkenése, hanem a munkapiac adminisztratív módon történő szélesítése áll. A sorkatonaság eltörlése miatt az idén többen lépnek be a munkaerőpiacra a szokásosnál, a nyugdíjkorhatár emelése következtében pedig kevesebben hagyják el azt. Ez automatikusan az aktivitási ráta emelkedését jelenti. Vagyis egyik gyakran hangoztatott szlogen sem állja meg a helyét teljes mértékben: egyrészt nincs szó korábbi munkahelyek tömeges elvesztéséről, másrészt nem a növekvő munkavállalási kedvet (az inaktívak önszántukból való munkapiacra lépését) jelzi az aktívak számának emelkedése.
Valójában e tényezők hatását kiszűrve meglehetősen eseménytelen a munkapiac. A vállalati szektor munkaerő-kereslete az elmúlt években szinte semmit sem változott. Ezt egyrészt a gyengébb nyugati konjunktúrával magyarázható óvatosság, másrészt az utóbbi évek gyors bérkiáramlás miatti humánerőforrás-takarékosság okozhatja. A foglalkoztatottság 2003. évi ideiglenes megugrását sem a magánszektor, hanem a költségvetési szektor 30 ezer fővel történő felduzzadása okozta (lásd grafikonunkat).
A foglalkoztatottak számának megfigyelhető hajszálnyi (mintavételi hibahatáron belüli) emelkedése, s a munkanélküliek számának hasonlóan kicsi és szezonális hatások által befolyásolt csökkenése nem nevezhető egy trendváltás kezdetének. A magyar munkaerőpiacra ugyanaz jellemző, mint a 2000-es évek elején: stagnáló foglalkoztatottság, európai öszszehasonlításban alacsony munkanélküliségi ráta, rendkívül gyenge, nem javuló gazdasági aktivitás. (MI)
