Borús kilátások a liberalizáció előtt

Július vége jó néhány fontos közbülső megállapodás létrejöttének határidejeként szerepelt a WTO-tárgyalások naptárában, ám ezek közül végül egy sem született meg. A tagállamoknak továbbra sem sikerült áttörést elérniük egyik nagy tárgyalási témában sem, s a megszokott módszer szerint most is egymásra mutogatnak a kudarc felelőseit keresve. Ám a valósághoz alighanem az is hozzátartozik, hogy a legnagyobb súlyú tárgyalópartnerek egyike sem akarja mindenáron a megegyezést.

Szupacsaj Panicspakdi, az augusztusi szünet végén távozó WTO-elnök ennek dacára derűlátó. "Az esélyek jobbak, mint kettő az egyhez, bár az is igaz, túlzott optimizmus lenne azt állítani, hogy egyforma sanszai vannak a sikernek és a kudarcnak" - szögezte le a szeptembertől az ENSZ kereskedelemfejlesztési szerve, az UNCTAD élére átnyergelő thaiföldi diplomata a Reutersnek adott interjújában. De rögtön ki is esett a pártatlan közvetítő szerepköréből azzal, hogy a fejlett országokat kezdte el ostorozni a mezőgazdasági támogatásaik miatt, amelyek szerinte tarthatatlanok, s csupán idő kérdése, mikor szűnnek meg végleg. "Azt hiszem, még Franciaországban is tudják, hogy a szubvenciókat előbb vagy utóbb meg kell szüntetni" - vélte.

Ez már évtizedek óta az egyébként igen heterogén csoportot képező fejlődő országok jószerével egyetlen közös álláspontja, távolról sem osztja azonban az USA, az EU és Japán. Ellenkezőleg, Peter Mandelson európai bizottsági tag nem győzi hangsúlyozni, hogy az egyeztetések során más ágazatokban is előre kell haladni, így az ipari termékek és a szolgáltatáskereskedelem terén is - számol be a Financial Times. Brüsszel egyébként is úgy látja, már rengeteg gesztust és önkéntes vállalást tett, főleg a mezőgazdaság terén, de ebben senki nem hajlandó követni. Az Afrikai Csoport néven tömörülő 41 ország ezzel szemben a Bloomberg szerint úgy érzékeli, az ő pragmatizmusukat nem követik a fejlettek.

Major István magyar főtárgyaló, hazánk nemzetközi kereskedelmi képviselője is úgy látja, az EU már nagyon sok engedményt tett. Még a 2003-as, balul sikerült cancúni miniszteri találkozó előtt számos agrártámogatást zöld dobozos (tehát engedélyezett) vidékfejlesztési támogatássá alakított. Azóta jelezte, hajlandó felhagyni mindenféle exportszubvencióval, feltéve, ha az összes többi kereskedelmi partner is így cselekszik - egyelőre azonban utóbbinak semmi jele. Az amerikaiak továbbra is ragaszkodnak az exporthitelek rendszerén keresztül adott bújtatott támogatáshoz, a kanadai- ausztrál-új-zélandi trió pedig a nagy exporttermékek mindegyikére kialakított állami kereskedelmi konszernekhez, amelyek az adott termék teljes exportkínálatát értékesítik, s szintén hatékony exporttámogatást jelentenek a gyakorlatban. Nem akarnak lemondani a partnerek a piacszerzés élelmiszersegélyek révén típusú ügyletekről sem. Így szorította ki például az amerikai baromfi a magyart az orosz piacról: először segélyként érkezett, aztán amikor megismerték és megszokták a helybéliek, már inkább azt rendelték meg, mint a magyart.

Miként Cancún előtt minden szem az EU-ra szegeződött, most az Egyesült Államokon múlik a decemberi hongkongi miniszteri értekezlet sikere - véli Major István. Ebből a szempontból nem túl biztató, hogy az USA a jelek szerint hallgatólagosan kiegyezett a kanadai-ausztrál-új-zélandi trióval: nem hánytorgatja fel az állami kereskedelem problémáját, cserében utóbbiak szemet hunynak az exporthitelek gyakorlata felett.

Az amerikai elnök kereskedelmi megbízottjának helyettese ennek ellenére nem túlságosan optimista. "Mindnyájunknak nehézségeink vannak a következő lépések megtétele során, néhány nagyon érzékeny területen, a mi esetünkben a kongresszussal való egyeztetéseket illetően" - nyilatkozta Peter Allgeier. Az EU részéről pedig az agrárexportőr tagállamok (elsősorban a franciák, az olaszok, a lengyelek, a spanyolok, a görögök, az írek, de akár Magyarország) lázadása fenyegetheti a nevükben tárgyaló Brüsszelt, ha megelégelik a sokasodó, viszonzás nélkül maradt vállalásokat. Miként Mandelson találóan megjegyezte: neki 25 "anyósnak" (értsd: 25 tagállamnak) a tetszését kell elnyernie.

Az egymás melletti elbeszélés tehát egyelőre folytatódik. Ahhoz, hogy érdemi kereskedelemkönynyítésre kerüljön a sor, leginkább ezen kellene változtatni szeptembertől.