Róma kivár a Fazio-ügyben

Az olasz kormány szemlátomást arra játszik, hogy magától elcsituljon a központi bank vezetője körüli vita, mert a nyári szabadságolások utáni időre halasztotta a kérdés megvitatását. Antonio Fazio személyét - egy lehallgatott telefonbeszélgetése átirata alapján - olyan vádak érték, hogy egy belföldi intézmény javára részrehajló magatartást tanúsított az olasz Banca Antonveneta felvásárlása körüli rivalizálás során (VG, 2005. július 29., 13. oldal). A vitában a kormány azzal is igyekszik időt nyerni, hogy - legalábbis látszólag - kinyilvánította egyetértését a központi bank elnöki tisztségének korlátozott ideig való betöltésére.

A kialakult helyzetről jelentést készített a kabinetnek a pénzügyminiszter, Dominico Siniscalco, aki kijelentette, hogy az ügy súlyos kockázatot jelent az olasz pénzügyi rendszer egésze számára. A jelentés meghallgatása után azonban a kormány - amelynek ülésén Silvio Berlusconi miniszterelnök meg sem jelent - a hónap végére napolta el az ügy tárgyalását. A közvéleménynek és a sajtónak teendő gesztusként azonban a gazdasági minisztérium szóvivője a hét végén kijelentette, hogy a kormány immár egyetért a központi bank elnökének meghatározott időre való kinevezésével, és az erre vonatkozó törvényjavaslatot már szeptemberben benyújtja. Az adott beosztást eddig élethosszra szólónak tekintették, és ezt az elvet a kormány még egy évvel ezelőtt is sérthetetlennek tekintette.

A kabinet ezzel egyidejűleg ellentámadással is kísérletezik, mert felkérte az igazságügy-minisztert, vizsgálja felül a telefonbeszélgetések lehallgatásának gyakorlatát. Ebből a Financial

Times azt a következtetést vonta le, hogy a kormányt nem a jegybank vezetőjének kétes magatartása érdekli, hanem az, hogy a bűnüldöző szervek miként juthatnak kényes információk birtokába. (VG)