Közgazdasági Nobel-díj játékelméleti kutatásért

A konfliktusnak és az együttműködésnek a játékelméleten alapuló elemzéséért kapta az idei közgazdasági Nobel-díjat az izraeli-amerikai állampolgárságú Robert J. Aumann, illetve az amerikai Thomas C. Schelling. Vizsgálataik középpontjában az állt, hogy országok, szervezetek vagy bizonyos embercsoportok miért sikeresebbek az együttműködés előmozdításában, miközben mások konfliktusoktól szenvednek. Tevékenységükkel a közgazdaságtanon túl a társadalomtudományok széles körét is mélyrehatóan átalakították. Kutatásaik máig foglalkoztatják a szociális intézmények funkcióiról folyó vitákat.

Thomas Schelling az atomfegyverkezés felfutásának időszakaként nyilvántartott késői ötvenes években használta a játékelméletet a hatalmi pozíciók alakulásának vizsgálatára. Kimutatta, hogy a megtorlás képessége nagyobb elrettentő erőt képvisel, mint a támadások kivédésére alkalmas védelem megteremtése. Igazolta továbbá, hogy a bizonytalan megtorlás hitelesebb, mint a bizonyos. Ezek a tételek utólag nézvést is rendkívül hatásosnak látszanak az évek során tapasztalt konfliktusok kezelésében.

Robert Aumann kimutatta, hogy az ismételt interakciók révén jobban meg tudjuk érteni az együttműködés előfeltételeit és szükségességét. Egyúttal elemezte, hogy az együttműködés miért válik nehezebbé a résztvevők számának növekedésével, az interakciók ritkulásával, az időhorizont rövidülésével. Elméleteit sikeresen alkalmazta a gazdasági konfliktusok, az ár- és kereskedelmi háborúk elemzésére, és kimutatta, hogy egyes közösségek miért sikeresebbek az összevont, közös erőforrások menedzselésében. (VG)