Nyugdíjkorrekciós számjáték
Ismeretes, a stabilitási és növekedési paktum év eleji "újraírásakor" - Draskovics Tibor akkori pénzügyminiszter kezdeményezésére - lehetővé tették a nyugdíjreformon átesett uniós tagállamok számára, hogy az euróátvételi kritériumok vizsgálatakor öt éven keresztül - évente azonos és csökkenő mértékben - az államháztartási egyenleg számításakor figyelembe vegyék a reform hatását. Ennek értelmében a magánnyugdíjpénztárakat a szaldó kimutatásakor az állam részének tekintik, és a büdzsé egyenlegét módosítják azok egyenlegének meghatározott részével. Mivel a kezdeti időben a magánnyugdíjpénztárak számlájára több a befizetés, mint a kiutalás, ezért az államháztartási egyenleget javítja ez a lehetőség. Magyarország esetében az idén a magán-nyugdíjpénztári egyenleg száz százalékával lehet korrigálni a költségvetési szaldót, jövőre már csak 80 százalékával, és így 2010-ben "fogy el" teljes mértékben a korrekció.
Érdekesség, hogy az idei évben már kétszer számolták újra a korrekció összegét, és egyre nagyobb számok adódtak. Februárban a PM még azt közölte, ez a tétel a GDP egy százaléka 2006-ra vonatkozóan (azaz ennek a 80 százalékát kell figyelembe venni az eurókritériumok vizsgálatakor), márciusban azonban már 1,2 százalékos számmal állt elő. Korábban még csak azt a tételt vették figyelembe, amelyet az állam - a nyugdíjreform miatt a tb-alapokból kieső befizetéseket pótlandó - a tb-alapok számlájára utal. A márciusi nagyobb számot azzal magyarázták, hogy a magánnyugdíjpénztárba fizetett összeg hozamát is hozzáadják ehhez. Néhány hete a pénzügyi tárca azt közölte, hogy jövőre az eddig ismertnél is nagyobb, 1,4 százalékos lehet a korrekció. Megkeresésünkre a minisztérium azt válaszolta, hogy a nagyobb hozam vagy a több belépő miatt emelkedett a szám.
A nyugdíjreform hatásával való módosítás azért volt fontos a kormányzatnak, mert így "biztosabban elérhető az euró 2010-es átvétele". A módosított konvergenciaprogram szerint korrekció nélkül már 2008-ban a 3 százalékos maastrichti kritérium alá csökkent volna az államháztartási deficit, az engedélyezett korrigálás alapján azonban lehetővé vált az, hogy akár 3,4 százalékos költségvetési hiány is lehessen 2008-ban, hiszen ekkor a korrekció 3 százalék alá vitte volna a kérdéses mutatót. Mivel a 2008-as számról 2009-ben áll rendelkezésre adat, ezért akkor lehetne dönteni az euróátvételi dátumról, így legkorábban 2010-ben lehetett volna az eurózónához csatlakozni. A nyugdíjkorrekció alkalmazását ugyanakkor értelmetlenné tette az, hogy a deficitpálya lényegesen feljebb tolódott: a 2006-ra vonatkozó korábbi 4,1 százalékos célt 6,1-re srófolták fel, ráadásul lapunk számításai és elemzői vélemények szerint 8-9 százaléknál állhat meg a jövő évi deficit. Amennyiben 2006-ban 8,5 százalékos hiány képződne, és egy nem drasztikus deficitcsökkentési pályával évente a GDP 0,7 százalékával faragnák le a hiányt, úgy 2014-ben lenne a szám alatta a maastrichti küszöbnek, így pedig az euró 2016-ban válthatná fel a forintot. (Lásd grafikonunkat.) Amennyiben megvalósulna a kormány jövő évi deficitcélja, még akkor is csak 2013-ban lehetne eurónk. Ezekből is látszik, a 2010-es dátumhoz való ragaszkodás ezeknél jóval nagyobb kiigazítást kívánna meg.
Az is fontos pont, hogy a korrekciót csak az eurócsatlakozás szempontjából lehet figyelembe venni 2009-ig, de már a 2006-os hiányról szóló első adatközlésben - amely 2007 márciusában esedékes - a korrekció nélküli számot kell közzétenni. Ráadásul az államadósság vonatkozásában az adatközlés esetében ugyanez a szabály, az eurókritériumok vizsgálatakor itt azonban nem lehet figyelembe venni semmilyen mértékben a korrekciót. A Pénzügyminisztérium azonban a 2006-os hiánycél közlésekor mindkét mutató esetében a százszázalékos mértékkel korrigált számot használja. Így egyrészt lényegesen kisebb számok adódnak, ráadásul az államadósság csak így marad a 60 százalékos küszöb alatt: korrekció nélkül az idén 60,8, míg 2006-ban 63,2 lehet a GDP-arányos államadósság a PM előrejelzése szerint.
