Egységesülő balkáni piacok
Miközben Horvátország immár a teljes jogú EU-tagságról folytat tárgyalásokat, Szerbia és Montenegró, illetve Bosznia-Hercegovina pedig társulási egyezményben reménykedik a huszonötökkel, a balkáni térség országai az egymás közti gazdasági kapcsolatokat is igyekeznek egyre szorosabbra fűzni. A jugoszláv utódállamok, Románia, Bulgária és Albánia diplomatái azon dolgoznak, hogy regionális szabad kereskedelmi övezetet hozzanak létre, amelynek határai az Adriától a Fekete-tengerig terjednének. Novemberben uniós közvetítéssel létrejött a Délkelet-európai Energiaközösség, amely hét ország között megszüntette az elektromos áram forgalmának korlátait. Becslések szerint legalább 15 milliárd dollárnyi beruházás kellene ahhoz, hogy a gyakorlatban is jól működő, egységes árampiac jöjjön létre a Balkánon, ám elemzők így is az EU csíráját jelentő, 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösséggel hasonlítják össze ezt a szervezetet.
A 2002 óta megkötött több mint tucatnyi kétoldalú kereskedelmi egyezménynek köszönhetően a térség kisebb országai is felértékelődnek a külföldi beruházók szemében. Az Unilever délkelet-európai részlegének elnöke, Martina Kastler például egyetlen, 55 millió fogyasztót jelentő piacként kezeli a térség hét országát, amelynek ügyeit a romániai központ intézi. A boszniai kormány kereskedelmi főtárgyalója, Seadeta Ceric szerint az utóbbi években a szomszédokkal kötött kereskedelmi egyezményeknek köszönhetően másfélszeresére emelkedett az ország exportja, és más államok is hasonlóan biztató számokról adnak hírt. Mindez jó alapot teremt a szabad kereskedelmi övezet létrehozásához – mutat rá a Financial Times. A balkáni országok gazdasági integrációja annál is inkább figyelemreméltó, mivel ezzel párhuzamosan a politikai színtéren inkább a szétaprózódás irányába haladnak a dolgok – gondoljunk például Szerbia és Montenegró küszöbönálló teljes szétválására.
A gazdaságdiplomáciai eredmények ellenére továbbra is jelentős gyakorlati akadályok nehezítik a balkáni kereskedelmet – figyelmeztetnek szakértők és kereskedők. A különböző országok sokszor abszurd minőségi követelményeket támasztanak a külföldi termékekkel szemben: Szerbia például előírja, hogy minden importkozmetikumnál meg kell mérni a radioaktivitás szintjét. A vízumelőírások is nehezítik az üzleti életet. Egy Boszniába tartó román kamionosnak például a magyarországi bosnyák konzulátuson kell beutazási engedélyt kérnie maga és járműve számára. Ezt súlyosbítják a rossz utak, az elégtelen vasúti hálózat és a politikai egyezmények dacára továbbra is sok helyütt tapasztalható gazdasági protekcionizmus.
