Erőtlen kísérlet a légkör védelmére
A kiotói egyezmény 2012-es lejárta után is lesz folytatásuk a globális légkörvédelmi programoknak, miután a kérdésről tartott montreali konferencián részt vevő több mint 180 ország meg tudott állapodni egy minimális programról. A globális klímavédelem második fázisára kitűzött célok korlátozottságát mindazon-által jól jelzi, hogy az USA csak azután jelentette be részvételi hajlandóságát, amikor már az előkészítő tárgyalásokat is nyíltnak (tehát bármikor elhagyhatónak) nyilvánították. További amerikai követelés volt még a kötelező kibocsátási célszámok megfogalmazása, illetve hogy ezek csökkentése ne szerepeljen a második szakasz menetrendjében. Kérdés viszont, hogy ilyen alapon mi értelme lesz az egésznek.
A Kanadában most lezárt tárgyalások tétjére utalva a The Washington Post szakértői elemzéseket idéztek, amelyek szerint az ember az ipari tevékenységével máris kiváltott egy, legalább egyfokos globális hőmérséklet-emelkedést, amely máris szélsőséges időjárást okozott, és elég volt ahhoz, hogy a Golf-áramlat intenzitása mintegy 30 százalékkal alábbhagyjon. A lap által idézett szakértők szerint az ipari tevékenység által okozott hőmérséklet-emelkedés az évszázad közepéig megháromszorozódhat, ha addig nem tudjuk legalább 60 százalékkal csökkenteni a mostani üvegházhatású gázok kibocsátását, de erre a jelenlegi irányzatok alapján aligha van esély.
A jelenleg részleges végrehajtás alatt álló kiotói légkörvédelmi egyezményből eleve kimaradtak olyan, nagy ipari potenciált működtető államok, mint (az üvegházhatású gázterhelés negyedét adó) USA, továbbá Ausztrália, a fejlődők közül pedig Kína és India. Ez utóbbi kettő a nagyszabású iparosítási programjának alapjává tette jelentős szénvagyonának kiaknázását és felhasználását. A kiotói megállapodást alkalmazó államcsoport – mint a Bloomberg emlékeztet – mindössze hét százalékkal kívánja az 1992-es szint alá szorítani a szóban forgó légköri terhelést 2012-ig.
A folytatást illetően az EU 30 százalékig terjedő terheléscsökkentést szorgalmaz 2020-ig, ennek elfogadtatását azonban erősen kérdésessé teszi az USA vonakodása, illetve az ipari fejlődésének csak a kezdetén tartó Kína és India energiafelhasználási kényszere. (VG)
