Jövedelmük harmadáról-negyedéről lesznek kénytelenek lemondani
Igen magas árat lesznek kénytelenek fizetni az ekhóval érintett és jelenleg színlelt szerződéssel munkát végző magánszemélyek, ha úgy döntenek, jövőre nem kockáztatnak tovább, és a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyt legálissá alakítják át. Az új adózási formát, az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulást (ekho) a művészek és a médiában dolgozók számára találták ki, ezekben a szakmákban ugyanakkor jellemzően evás egyéni vállalkozóként vagy bt.-ként, az esetek nagy részében bújtatott munkaviszony keretében jutnak jövedelemhez a magánszemélyek.
Szeptember elsejétől büntetőjogi kategória a munkaszerződés nélkül, illetve színlelt szerződéssel összefüggésben elkövetett adócsalás. A magatartás az államháztartásnak okozott adóbevétel-csökkenés nagyságától függően minősülhet vétségnek vagy bűntettnek, elkövetője egytől akár nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Szakértők szerint viszont kérdéses, hogy ki lehet az elkövető. A jogszabály ugyanis munkáltatóról, azaz nem egyértelműen természetes személyről szól. A Btk. alapján viszont csakis természetes személyek vonhatók felelősségre. A Világgazdaság értesülései szerint emiatt jogi szakemberek fontolgatják a rendelkezés alkotmánybírósági megtámadását. Egyébként, ha a szöveg pontos lenne, úgy feltételezhetően a munkáltatói jogkör gyakorlója – például kft.-nél az ügyvezető, rt.-nél a vezérigazgató – felelne.
Utóbbiak legkésőbb a nyáron újabb egy évvel meghosszabbított adómoratórium lejártakor, 2006. június 30-án meg kell szüntessék a színlelt szerződéseket, és munkaviszonyt eredményező kontraktust kell kössenek a kifizetővel. (Erre minden más szakmában sort kell keríteni.) Ha nem teszik meg ezt, akkor a határidő lejárta után az adóhatóság munkatársai és a munkaügyi felügyelők átminősíthetik a szerződéseket, az elmaradt közterhek bírsággal növelt összegének megfizetésére kötelezhetik a feleket, ráadásul büntetőjogi felelősség is terheli az érintetteket. Erre sarkallja őket az is, hogy az APEH jövőre kiemelten ellenőrzi a színlelt szerződéssel „fertőzött” területeket.
Lényegében tehát arra kényszerítik a bújtatott munkaviszony keretében dolgozókat, hogy tegyék jogszerűvé a munkavégzést, a kapott jövedelem után pedig ekhózhatnak. Ez azt jelenti, hogy a minimálbérnek megfelelő összeg után az általános szabályok szerint fizetik meg a közterheket, a fennmaradó rész után pedig a munkaadó 20, míg a magánszemély 15 százalékos ekhót ró le. Lapunk számításai szerint a jelenleg evázó magánszemély ezzel 25-30 százalékkal kevesebb pénzt visz majd haza. Kalkulációinkban azzal a feltevéssel éltünk, hogy a kifizető öszszes kiadása változatlan. Vegyük azt az esetet, amikor ez az összköltség 202 200 forint.
Egy evás – a jövő évi 20 százalékos áfakul-csot figyelembe véve – az áfával növelt összeget, azaz 242 640 forintot számláz ki, a kifizető pedig az áfát visszaigényli. Az evás a 242 640 forintból 15 százalék evát, valamint egyszázaléknyi iparűzési adót fizet, továbbá le kell rónia a minimálbér 30 387 forintra rúgó járulékterheit. Így öszszességében 173 431 forintot tehet zsebre. Ha az illető ekhóra váltana, akkor 129 964 forinthoz jutna, azaz 25 százalékot veszítene. Ez a következőképpen jön ki. A kifizető 202 200 forintos költsége három részből keletkezik. Egyrészt meg kell fizetnie az 1950 forintos tételes ehót, másrészt a minimálbért és annak közterheit (összesen 85 388 forint) is állnia kell, harmadrészt pedig az ekhós bérnek a minimálbér levonásával maradt részére 20 százalékos ekhórészt kell befizetnie.
Ennek alapján a 20 százalékos ekhóval terhelt részbér 95 718 forint. A magánszemély ebből kifolyólag megkapja a minimálbér az őt érintő járulékok és személyi jövedelemadó levonásával maradó hányadát (47 223 forint), valamint a 95 718 forint 85 százalékát, mivel neki 15 százalékos ekhót kell fizetnie az adóhatóságnak. (Ekkor a minimálbér nem minősül automatikusan adómentesnek, mert figyelembe kell venni az összes jövedelmet az adójóváírás érvényesítésekor.) Lapunk kiszámolta különböző összköltségekre, hogy mennyi marad az eva és az ekhó esetén (lásd a táblázatot). Ebből kiderül, hogy az az evás vállalkozó, aki csupán a minimálbérhez közeli összeget áfával növelten számlázza ki, 9 százalékot veszítene az ekhóra való áttéréssel. A jövedelemvesztés a kiszámlázott öszszeg növekedésével eleinte gyorsan nő körülbelül 200 ezer forintos nettó értékig (ott 25 százalék a jövedelemcsökkenés), utána azonban a veszteség mértéke alig emelkedik, félmillió forintos nettó összegnél 30 százalék. Ugyan örvendetes, hogy a kormányzat az ekho kapcsán a színlelt szerződéseket és azok felszámolását nemcsak az új közteher-viselési formával érintett szakmákban, hanem minden „fertőzött” területen egységesen kívánja kezelni, mégsem látható tisztán, hogy az adóalanyok mikor számíthatnak arra, hogy a munkaügyi és adóellenőrök színlelt szerződésként értelmezik majd az adott vállalkozói vagy megbízási jogviszonyt – mutat rá Szűcs László. A Réti, Antall & Madl Ügyvédi Iroda ügyvédje szerint a szempontok definiálása helyett egyértelműen meg kell határozni azt is, hogy mi nem minősül munkaviszonyban történő munkavégzésnek. A szakértő felhívja a figyelmet arra, hogy a színlelt szerződések megszüntetésekor, illetve jogszerű formába való átalakításakor számos nehézséggel kell szembenézniük a munkáltatóknak. Ilyen például, hogy nem mindegy, a lépést a polgári törvénykönyv, avagy a munka törvénykönyve alapján hajtják-e végre. Ráadásul nincs egyértelműen meghatározva, hogy milyen nyilvántartásokat kell vezetni az adókötelezettség ellenőrizhetősége érdekében. Egy azonban biztos, hogy amennyiben az ekho alkalmazása nem a jogszabályi feltételeknek megfelelően történik, úgy a különadót a munkavállalónak kell megfizetnie – emeli ki Horváthné Szabó Beáta, a PricewaterhouseCoopers szenior menedzsere.
