Lízing nyugaton és keleten
Ha a német vállalatok Közép- és Kelet-Európában beruházni akarnak, szükségük van pénzre. A lízing lehetőséget kínál az eszközök, a járműpark és az ingatlanok finanszírozására. Mivel a lízingbe adó cég továbbra is a tárgyak tulajdonosa marad és normális esetben jól kiépített értékesítési struktúrája van, nem esik annyira nehezére, hogy kisebb, első osztályú referenciákkal nem rendelkező vállalatokkal is üzleteljen. De a nagy német cégek is lízingelnek, mert kedvezőbb, mint a saját tőke segítségével történő finanszírozás.
Sok német lízingtársaság működtet nemzetközi hálózatot Közép- és Kelet-Európában. Így például a Volksbankok és a Raiffeisen csoport tulajdonában álló VR-Leasing, amelynek székhelye a Frankfurt melletti Eschbornban van, minden esetben közösen dolgozza ki az ajánlatot a mindenkori leányvállalattal. Magyarország esetén ez a lombardcég, amely Szegedről irányítja kiterjedt magyarországi hálózatát. „Ennek során az ügyfél letelepüléséhez a német bonitást is igénybe veheti” – mondja Rolf Schuster, a VR-Leasing nemzetközi ingóságlízing-felelőse. A szerződést ennek ellenére általában az adott ország törvényeinek megfelelően kötik meg, az úgynevezett Cross-Border-Leasing, amikor egy német lízingtársaság az eszközeit külföldre lízingeli, nem valósult meg.
Néhány lízingtársaság Közép- és Kelet-Európában a németországi lízingdíjakhoz képest bizonyos mértékű felárral kalkulál. Ezt egyfelől a magasabb kockázat indokolja, másfelől a szerződésben rögzített keretfeltételek, amelyek Schuster szerint „a németországinál nagyobb adminisztrációs feladatokkal járnak”. A lízingtársaságok alapvetően magasabb befizetéseket követelnek, mint Németországban, és a szerződés időtartamát rövidebb időben határozzák meg. Ez általában körülbelül egy év.
Hogy a bankhitel vagy a lízing a kedvezőbb, az a körülményektől függ. Joachim Rilling, az Axon speciális ragasztógyártó cég magyarországi gyártóegységének pénzügyi vezetője szerint a lízing elsősorban arra ad lehetőséget, hogy a beruházások rövid távon megvalósíthatók legyenek. Az ő üzemében a gyártóberendezések közel felét lízingelik. Rilling a következő berendezést ugyanakkor kölcsönből akarja finanszírozni. Az, hogy jelenleg a lízingszerződés feltételeinél kedvezőbben jut hitelhez, véleménye szerint abból is adódik, hogy a magyar bankok még nem igazodnak a Bázel II vállalati besoroláshoz.
Az Axon a lízingszerződés lejárta után átveszi a berendezéseket. Ezzel a vállalat a know-how továbbadását akarja megakadályozni. Más vállalatok éppen abban látják a lízing előnyét, hogy a szerződés lejártakor a gépeket le lehet cserélni. Így a gyorsan elöregedő műszaki gépparkot gond nélkül meg tudják újítani.
Bár Közép- és Kelet-Európában egyelőre a gépjárműlízing a meghatározó, néhány éve megnövekedett a kereslet az eszközlízing iránt is. A lízingszolgáltatók meghatározott területekre összpontosítanak. Hiszen végeredményben ők szereznek tulajdonjogot, és a szerződés lejárta után gyakran átveszik a gépeket. Így a lízingszolgáltatónak ismeretekkel kell rendelkeznie a másodlagos piacról, valamint a géptechnológiáról.
A német vállalatok a lízingszolgáltatók közötti kiélezett versenyt szinte minden közép- és kelet-európai államban a maguk hasznára tudják fordítani. Sok gyártó cég is saját lízingtársaságot alapított. Ilyen például a Ditzinger Maschinenbauer Trumpf, amely 2001 óta működteti a Trumpf Leasing+Service GmbH-t. „Eddig csak belföldi ügyfeleink voltak, de ki akarjuk terjeszteni üzleti tevékenységünket más országokra is” – mondja a lízingtársaság vezetője, Hans-Joachim Dörr. A Trumpf ugyanakkor együttműködik a nagy lízingszolgáltatókkal. Ennek az előnyeit Dörr a leegyszerűsödött eljárásokban látja. Átlagosan két-három nappal számol, amíg egy-egy lízingüzlet átvételéről döntés születik, sőt belföldön elég akár egy nap is.
A lízing számára ez komoly előnyt jelent a banki finanszírozással szemben, amely akár egy hónapos előkészületet is igényel. Érvet jelentenek a tulajdonviszonyok is: a lízingtársaság tulajdonos marad, míg a bank csak biztonsági átruházásra tarthat igényt.
A német vállalatok a lízingszolgáltatók közötti kiélezett versenyt szinte minden közép- és kelet-európai államban a maguk hasznára tudják fordítani.
