Tanulmány a tarifapolitikáról
A német szakszervezeteknek nem lehet szemrehányást tenni: az elmúlt tíz évben rendkívül mértékletesen változtak a bértarifák Németországban. Az alaposabb szemlélődés azonban megmutatja, hogy a béremelés nem gyakorolt jótékony hatást a munkanélküliség javítására/ csökkentésére, véli a DIW gazdaságkutató intézet múlt héten megjelent tanulmánya. „Ezzel szemben a termelékenység növekedési ütemének megfelelő bértarifa-emeléssel és emellett az inflációhoz igazításról való lemondással a szakszervezetek aktívan hozzájárulhatnának a munkahelyteremtéshez” – szerepel a tanulmányban.
A németországi bérek alakulását érdemben a szakszervezetek és a munkaadói szövetségek bértarifa-politikája határozza meg. A munkavállalók 83 százaléka dolgozik a tarifához kötött vagy legalább az általános bértarifához igazodó vállalatnál, és ennek megfelelően nagy befolyásuk van a munkaadók képviselőinek a munka mint termelési tényező árára. Annak ellenére, hogy a szakszervezetek tarifapolitikája a kilencvenes évek közepétől viszonylag visszafogott volt, a béremelés kedvezőtlen hatást gyakorolt a munkaerőpiacra – vélik a tanulmány szerzői. „A szakszervezetek elmulasztották méltányosan az általános gazdasági termelékenységhez igazítani a tarifákat” – szól a szemrehányás.
A tanulmány szerint az egy munkaórára eső tarifabér 1995 és 2004 között 20,3 százalékkal nőtt, míg a termelékenység ezzel szemben csupán 16,6 százalékkal emelkedett, sőt egyes ágazatokban az órabérek kétszeres ütemben is emelkedtek. Az emiatt megnövekedett többletteher kényszerítette a munkáltatókat arra, hogy a tarifaszerződés rendelkezéseire hivatkozva eltérjenek a tarifaszerződéstől, valamint hogy megvonják a tarifamegállapodáson túlmenő juttatásokat. Számos vállalatnál az utolsó megoldást a felmondás jelentette azoknál a dolgozóknál, akik már nem tudták kitermelni az árukat.
Ez a gyakorlat a munkáltatókhoz közel álló DIW gazdaságkutató intézet szerint ördögi kört indított be: az alacsonyabb hatékonyságú munkavállalók elbocsátásával nőtt a gazdaság általános termelékenysége, amellyel a szakszervezetek magasabb bérkövetelésüket indokolták, további elbocsátásokat okozva – szól a tanulmány.
Ez azonban még nem minden: a szakszervezetek az utolsó fordulóban az inflációkövetést is érvényre tudták juttatni, annak ellenére, hogy – mint a tanulmány megerősítette – az árszínvonal-emelkedés ellentételezésének gazdasági szempontból semmi keresnivalója nincs a bérmegállapításban, hiszen az áremelkedést jelentős részben a dráguló behozatal, valamint az adók és illetékek emelkedése indokolja.
A „nemzetgazdasági fejlődést véleményező szakértői tanács” számításai szerint a németországi fogyasztói árak 2000 óta összesen 9,1 százalékos emelkedésének közel kétharmada a hatósági áraknak tudható be, ezek nélkül csak 3,9 százalékos áremelkedés következett volna be. Amennyiben tehát a bértarifa-tárgyalások során figyelembe veszik az emelkedő importárakat, valamint az adókat, akkor ez a tanulmány szerint ismét munkahelyekbe kerül, azt azonban figyelmen kívül hagyták, hogy a bérek inflációkövetése nélkül a foglalkoztatottak reálbércsökkenést szenvedtek volna el.
Az ötmillió fős magas munkanélküliség további felduzzasztásának megelőzése érdekében a tanulmány a bérpolitikában tanúsított szerénységre int, ez egyrészről a tőkéhez viszonyítva olcsóbbá teszi a munkát, így tendenciáját tekintve nagyobb munkaerő-felhasználással folyik a termelés, másrészről pedig a gazdálkodóknak érdemes lesz a munkaköltségek csökkenése miatt többet termelni és beruházni, ez szintén a munkaerő keresletének emelkedését vonja maga után. „A munkanélküliségi ráta csökkentése érdekében Németországban minden lehetőséget ki kell aknázni” – szól az összegzés. (DH)
Forrás: Deutsche Bundesbank
(1995–2000, százalék)
Nyugat- Kelet-
Német- Német-
ország ország
Papírfeldolgozás 29,1 41,4
Vegyipar 23,0 52,8
Textilipar 22,0 46,8
Gazdaság egésze 18,6 28,8
Élelmiszeripar 18,4 37,5
Építőipar 12,7 19,0
Forrás: Deutsche Bundesbank
(1995–2000, százalék)
Nyugat- Kelet-
Német- Német-
ország ország
Papírfeldolgozás 29,1 41,4
Vegyipar 23,0 52,8
Textilipar 22,0 46,8
Gazdaság egésze 18,6 28,8
Élelmiszeripar 18,4 37,5
Építőipar 12,7 19,0 -->
