Vékonyabb boríték Londontól
Straw szerint a júniusban (főként éppen a britek által) „megfúrt” tervezethez képest 14 milliárd euróval kevesebb jutna a felzárkóztatási támogatásokra (a strukturális és kohéziós alapokra), ez nagyrészt az új tagállamoknak jutó összegeket csökkenti. Cserébe London felajánlaná a pénzek felhasználási szabályainak egyszerűsítését: a támogatásokat az eddigi kettő helyett csak három év alatt kellene felhasználni 2010-ig (n+3-as szabály), utána viszont a kohéziós alapnál is belépne a jelenleg még csak a strukturális pénzeknél érvényes kétéves határidő (n+2). A kohéziós alapnál a nemzeti társfinanszírozás minimális aránya 20-ról 15 százalékra csökkenne, s az elnökség lehetővé tenné a pénzek „lakásügyi” felhasználását is (housing), ez az új tagok olvasatában azt jelenti, hogy 2007-től lehetővé válna az EU-források bevonása a panelházak felújításába. Szintén kedvezőnek tűnik magyar szempontból, hogy az elnökség ugyan általános szabályként továbbra sem tenné lehetővé a támogatások utáni áfa viszszaigénylését, de kivétel gyanánt „az állami, regionális és helyi hatóságok”, vagyis a kérdésben leginkább érintett önkormányzatok számára mégiscsak lehetőséget teremtene erre.
Aligha vált azonban ki lelkesedést az új tagországokban, hogy a kohéziós pénzek 60 százalékát a lisszaboni célokra (vagyis a versenyképesség javítására) kell elkölteni. Korábban ugyanis sokan megfogalmazták aggodalmukat, hogy ez a szabály voltaképpen a pénzek egy részének a régi tagokhoz való „visszacsorgatását” szolgálja. Románia és Bulgária sem fog vélhetően örülni annak, hogy London kétmilliárd euróval kevesebb támogatást szavazna meg számukra 2007-től esedékes csatlakozásukat követően, mint a júniusi luxembourgi papír. A nettó befizetők viszont valamelyest jobban járnának, mint a nyári tervezet alapján: Németországnak az első becslések szerint 1-2 milliárd euróval kevesebbet kell majd a közös kasszába átutalnia, s Hollandia terhe is 150-200 millió euróval enyhülhet.
Teljesen elfogadhatatlan a brit javaslat – jelentette ki Straw beszédére reagálva az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso. (Az elképzelések nagyjából megfelelnek az előzetesen kiszivárogtatott adatoknak – a szerk., lásd VG, 2005. december 5., 5. oldal.) Barroso szerint London „mini Európát” akar, „mi viszont nagyot építünk”. Straw a vádakat azzal próbálta kivédeni, hogy az új tagok még így is klétszer annyi pénzt kapnak hét év alatt, mint amennyi a második világháború utáni Marshall-terv volt, mai értéken. A britek továbbra is ragaszkodnának a közös mezőgazdasági politika reformjához is.
A belga miniszterelnök, Guy Verhofstadt szerint elfogadhatatlan a brit tervezet. Nem szándékozom támogatni a javaslatot, amelyet valószínűleg a polgárokat képviselő Európai Parlament is elutasít – jelentette ki a belga kormányfő, szintén még az előzetes információk alapján, egy vasárnapi pártrendezvényen.
Kazimierz Marcinkiewicz lengyel kormányfő világossá tette: ha ezt javaslatot nyújtja be Nagy-Britannia a december 15–16-i EU-csúcson, akkor azt megvétózza. A brit elnökség elképzelései szerint ezen a csúcson kellene megállapodni, s elemzők már visszatérően figyelmeztetnek: ha ez nem sikerül, nem marad elég idő a részletes végrehajtási megállapodások kidolgozására ahhoz, hogy a büdzsé megvalósítását időben meg lehessen kezdeni. (Elemzés a 24. oldalon)
