Várakozások felett az infláció
A vártnál kisebb mértékben érvényesült az árakban az áfacsökkentés hatása – derül ki a januári inflációs adatokból. A fogyasztói árindex ugyan így is 0,6 százalékponttal esett decemberről, és a 2,7 százalékos éves drágulási ütem gyakorlatilag történelmi mélypontot jelent, de a piaci előrejelzések ennél jóval optimistábbak voltak: 2,4 százalékos áremelkedési ütemet jósoltak. A maginfláció szintén sosem látott mélypontra, 0,5 százalékra süllyedt.
A teljes megfigyelt termékkör együttes áralakulását vizsgálva megállapítható: az adóváltozások éppen semlegesítették az év első hónapján esedékes átárazási döntéseket. Január amúgy az áremelések hónapja, ám most a múlt év végéhez viszonyítva stagnáltak az árak.
A hivatal a szokásosnál szűkebb adatbázissal közölte a januári inflációt, így nehéz megmondani, pontosan melyik körben nyelték le profitként az áfacsökkentést. A ruházkodási cikkeknél jelentős áresés volt, és a tartós fogyasztási cikkeknél is folytatódott a több éve jellemző csökkenés, ám összességében mégis mindkét területen az adóváltozás által indokolhatónál kisebb volt a mérséklődés. Igaz, a múlt év végén az „előre hozott áfacsökkentéssel” kampányoltak a nagy áruházak. Ellentmondásosan alakultak a szolgáltatásárak. A többi termékkörrel összevetve viszonylag nagy volt a januári áremelkedés, ám ezt egyrészt néhány egyedi tétel (például a helyi tömegközlekedés 8,4 százalékos drágulása) magyarázza, másrészt a felzárkózó gazdaságokban a szolgáltatások árai gyorsabban emelkednek. Feltűnő viszont a tv-előfizetés 5,4 százalékos drágulása, e szerint ez évben is érvényesült az a jelenség, hogy a kábelszolgáltatók – kihasználva a gyenge verseny adta előnyöket – évek óta bőven infláció feletti áremelést érvényesítenek. Az emelés mértéke egyébként most is akkora volt, hogy az áfahatást nem számítva is jóval átlag feletti volt a drágulás – újabb érvet adva azok kezébe, akik a terület szabályozását sürgetik. Mivel az állam számos általa szabályozott területen (például a regisztrációsadó-köteles körben) szintén nem járt elöl jó példával, elmondható, hogy az eddig ismert adatok szerint a központi hatóság és a kábelszolgáltatók voltak azok, akik a legkevésbé adták át az áfacsökkentést a fogyasztóknak.
Ezzel együtt is a szolgáltatások körében az idén sokkal kisebb volt a drágulás, mint tavaly, bár nem tudni, hogy ennek van-e köze az áfaváltozáshoz. A közgazdászok egyébként is a szolgáltató szektor árait tartják a leginkább kereslet által befolyásoltnak, így a következő hónapokban a versenynek intenzívebben kitett részterületeken még lehet némi árcsökkenés. A normál áfakulcs 25-ről 20 százalékra mérséklésének hatása a hatósági áras termékek körében is csúszhat. A számlázási rendnek megfelelően például a villamos energia árcsökkenése februárban jelentkezhet a statisztikában – emlékeztet Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője, aki szerint összességében feltételezhető, hogy az adóhatás alatta marad a vártnak, így ebben az évben nem süllyed egy százalék alá az infláció, mint ahogy azt az optimistább szakértők várták. Az elemző úgy véli, a mélypontot a harmadik negyedévben 1–1,5 százalék közé süllyedő árindex jelentheti.
A januári inflációs számokból nem feltétlenül kell messzemenő következtetéseket levonni, általában is igaz, hogy a havi adatok meglehetősen „zajosak”. Érdemes legalább az utolsó téli hónap áralakulását megvárni, ennek ismeretében már többet tudhatunk az idei árfolyamatokról. Mindenesetre a vártnál magasabb infláció ellenére semmi probléma nincs ezekkel – int nyugalomra Török: egyelőre nem fenyegeti veszély a jegybank azon terveit, hogy 2007-től (amikor az áfahatás eltűnik az árindexből) 3 százalék körüli legyen az infláció. Ugyanakkor az élénkebb fantáziájú, rövid távon kamatcsökkentést jósló elemzők elképzelései minden bizonnyal szertefoszlottak. (MI)
