A fokozott aktivitás a munkanélküliek számát növelte
Az év elején tovább nőtt a munkanélküliségi ráta: a december–februári időszakban 7,8 százalékon állt a mutató, ez 0,3 százalékponttal haladja meg a november–januári számot, és 0,9 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbi szintnél. A ráta emelkedése lapunk várakozásaival esik egybe, részben szezonális hatásokkal, másrészt adminisztratív intézkedések hosszú távú következményeivel magyarázható. A következő hónapban további 0,1-0,2 százalékpontos növekedést valószínűsítünk, és várhatóan az év hátralévő részében is ilyen irányú tendencia lesz megfigyelhető. Így a mutató a nyolc évvel ezelőtti szintjére emelkedik az idén.
Ahogy többször írtuk, ennek a jelenségnek semmi köze a konjunkturális folyamatokhoz, egyszerűen az aktívak körének szélesítéséről van szó, amit többek között a nyugdíjkorhatár emelkedése és a sorkatonaság eltörlése okozott. Ennek hatására az állást keresők száma folyamatosan emelkedik, a kérdés csak az, hogy ebből menynyit szív fel az esetlegesen javuló munkaerő-piaci kereslet. A múlt év közepén némi javulást lehetett érzékelni a Központi Statisztikai Hivatal számaiból, hiszen az egy év alatt bekövetkezett aktivitásnövekedés negyede már nem az állástalanok, hanem a foglalkoztatottak számát gyarapította. Azóta viszont újra visszafejlődésnek lehetünk tanúi, hiszen az egy évvel ezelőtti helyzethez képest gyakorlatilag ugyanannyi foglalkoztatott van az országban. (A hatezer főt el nem érő bővülés jócskán a mintavételi hibahatáron belül van.) A képen csak kicsit javít, ha figyelembe vesszük, hogy a költségvetési szektorban dolgozók állománya egy ideje lassú apadást mutat, így a versenyszférában a helyzet hajszálnyival kedvezőbb.
A foglalkoztatottak számának stagnálása azt bizonyítja, hogy az ország munkaerőpiaca továbbra is keresletvezérelt, feltehetően nem csupán a munkanélküliek, hanem még az inaktívként regisztráltak körében is vannak tartalékok.
A kereslet pangására többféle magyarázat született. Elsősorban az ipari szektorra jellemző, hogy a korábbi beruházások eredményeként felépült gépkapacitások kihasználtságát a külső konjunktúra javulásával a meglévő humánerő-állománynyal oldják meg a cégek. Sőt az ipar egésze valójában nettó elbocsátó, ezt az okozza, hogy a korábbi évek irreális bérdinamikája és a távol-keleti import felfutása a könnyűipari ágazatok térvesztésének gyorsulását jelentette. Ennek megfelelően a gazdaságban (a tavalyi adatok szerint) az egyetlen munkaerő-felszívó szektor a szolgáltató szféra, azon belül is a kereskedelem. (MI)
