Alkuk az orosz gazdasági terjeszkedés jegyében

Minden jel arra mutat, hogy az idén januárban előbb Ukrajnával, majd Grúziával kirobbant „kőolaj- és földgázháború” egy roppant tudatosan megtervezett orosz külgazdasági stratégia nyitánya volt. Erődemonstráció, amely megteremtette a hangulati-lélektani hátteret az államfői szinten folytatott marketinghez. Kettős céllal: a hazai gazdaság külföldi terjeszkedése éppoly fontos az orosz nagyvállalkozói elittel bonyolult „húzd meg, ereszd meg” kapcsolatban álló Vlagyimir Putyin számára, mint a külvilágnak felmutatott személyes sikerdiplomácia. Élénk fantáziájú moszkvai elemzők szerint ugyanis két év múlva leköszönő orosz elnök 2008-ra mégsem a Gazprom, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki tisztét nézte ki magának.

Akár igaz ez, akár nem, Putyin pénteken vitathatatlanul elegáns diadalutat tett a függetlenségét 1962-ben elnyert egykori gyarmaton. Egyrészt a gazdag rokon gesztusával – rögtön a volt gyarmattartó Franciaország után – eleget tett a Párizsi Klub felhívásának, hogy a fejlett országok engedjék el Algéria hadiipari tartozásait. Másrészt dollármilliárdos üzleteket szerzett a megrendelésszűkében fuldokló orosz hadiiparnak. Harmadrészt ezzel mentesítette az energetikai bevételektől dagadó – ám a Putyin-klán 2008 utáni hatalmon maradása érdekében négy nagy projektum finanszírozására készülő, ezért takarékos – államkaszszát attól, hogy mentőövet kelljen dobnia a „posztszovjet” nagyipar zászlóshajóinak.

A csúcstalálkozókon realizálódó orosz gazdasági stratégia szempontjából érdemes közelebbről is szemügyre venni, mi történt Algériában (és azzal egyidejűleg egy furcsa svájci–amerikai alku körül). A Putyin-látogatás alkalmával a külügyminiszterek által aláírt dokumentum „a két ország közötti baráti kapcsolatok megerősítése és további fejlődése” érdekében leszögezi, hogy Moszkva lemond a szovjet korszakban nyújtott, kamataival együtt 2006. február 1-jén 4 737 246,5 dollárra rúgó algériai adósságról, „figyelembe véve, hogy az algériai fél a leírt összegnek megfelelő vagy annál nagyobb értékben vásárol az orosz ipar termékeiből”. A csúcstalálkozóra több hónapos diplomáciai munkával előkészített szerződések értelmében Oroszország 36 szupermodern MiG–29-est szállít Algériának, 1,6 milliárd dollár értékben. A vevő az ár egy részét ugyancsak 36 régi szovjet MiG–29-sel fizeti ki. Ezeket az orosz gyárakban modernizálják, majd újra eladják.

A vendéglátók továbbá 1,2 milliárd dollár értékben vásárolnak 28 Szu–30-as harci gépet. Egymilliárdért nyolc rakétarendszert és több tucat korszerűsített T–90-es tankot. Az utóbbit Oroszországban egyedül az Uralvagonzavod gyártja, amely januárban, az indiai szállítások teljesítésével, megrendelés nélkül maradt.

Algéria a Putyin-látogatás nyomán Kína és India után az orosz hadiipar harmadik legnagyobb vásárlója lett. A csúcstalálkozó politikai hozadéka sem lebecsülendő. Fegyverekről lévén szó, az algériai siker – a Szíria és Oroszország között nemrég született hasonló adósságleírási egyezménnyel együtt – újabb elmozdulást jelenthet Moszkva javára a közel-keleti erőviszonyokban.

Az energetika – Vlagyimir Putyin kedvenc terrénuma – sem maradt ki az orosz–algériai csúcs témái közül. A Gazprom és a Lukoil szemet vetett a szaharai olajlelőhelyekre, amelyek feltárásáról a sikeres csúcstalálkozó után, áprilisban folytatódnak majd a tárgyalások.

A napokban Oroszország új külgazdasági politikájának egy másik tanújelét is láthattuk. Igaz, sokkal kisebb visszhangja volt, mint Putyin észak-afrikai látogatásának. Pedig Oroszország világpiaci megítélése szempontjából óriási jelentősége van annak, hogy a svájci Noga cégnek az orosz állammal szemben 1993 óta fennálló 70 millió dolláros követelését váratlanul megvásárolta egy Alex Kogan nevű amerikai üzletember. A Noga 1991– 1992 folyamán egy 1,4 milliárd dolláros szerződéscsomag keretében élelmiszert és műtrágyát szállított Moszkvának, kőolajért cserébe. 1993-tól azonban a Kreml nem volt hajlandó teljesíteni a számára valóban előnytelen szerződés feltételeit. Az öszszeg 10 százalékát felajánlották bánatpénznek.

Nessim Gaon, a Noga tulajdonosa azonban nemzetközi bírósághoz fordult, amely 1997-ben 67 millió dollár kártérítést ítélt meg neki. Gaon ezt állami tulajdonú orosz vagyontárgyak külföldi lefoglalása révén igyekezett megkaparintani. Zároltatta az Orosz Bank franciaországi számláit, lefoglalt egy orosz hajót, tavaly pedig egyenesen a moszkvai Puskin Múzeum svájci kiállításra küldött képeit. Le Bourget légibemutatóján 1997-ben két orosz repülőnek csak az utolsó pillanatban sikerült eliszkolni Nessin Gaon behajtói elől.

Az ebből kerekedett világbotrány roppant kínos a nemzetközi szalonképességére – legalábbis gazdasági téren – mostanában feltűnően sokat adó Moszkvának. A messze ható erkölcsi kár alól mentesíti Putyinékat a Szovjetunióból kivándorolt idős amerikai üzletember. Bizonyára önzetlenül. Ámbár raktárak, fedett sportarénák üvegkupola-építésével foglalkozó oroszországi cége Borisz Grizlovnak, az Egységes Oroszország párt vezetőjének elszólásából ítélve hamarosan 300 új sportcsarnok tetőszerkezetére kap megrendelést. Ki tudja, Vlagyimir Putyin talán mégiscsak a NOB elnöki székét célozta meg…