Irodaházakat, palotákat vesznek az írek

Az ír befektetők az arab olajsejkeknél és a királyi családoknál is magasabb árakat fizetnek világszerte a legnívósabb ingatlanokért – állapítja meg a The Wall Street Journal. A lavinát Derek Quinlan, a Quinlan Private tulajdonosa indította el 2004-ben, amikor – al-Válid bin Talal szaúdi herceget megelőzve – 750 millió fontért megszerezte a négy londoni luxusszállodából álló Savoy láncot. Azóta több tucat ír befektetői csoport jelent meg a világpiacon; vásárlásaik a 2001-es másfél milliárddal szemben tavaly már elérték a 8,5 milliárd dollárt. Ez az összeg elmarad az amerikaiak, a britek vagy a németek által mozgatott tőke mögött, ám az ország méretéhez képest óriási pénznek számít. Ráadásul az írek hatalmas árakat adnak a legfelső kategóriába tartozó ingatlanokért – mondja Robert White, a Real Capital elnöke.

Elemzők azzal magyarázzák az írek ingatlanéhségét, hogy az elmúlt évtized gazdasági növekedésének gyümölcseit így tudják a legjobban befektetni. Odahaza már telítődött az ingatlanpiac, így a fölös tőkét most már csak 1-2 százalékos éves hozammal lehet befektetni. Az értékpapírok szintén nem hoznak túl sokat, ráadásul – mint Derek Quinlan fogalmaz – egy luxusszálló kézzelfoghatóbban hirdeti tulajdonosa gazdagságát.

A magyarországi piacon is nagyon aktívak az ír vásárlók. Budapesten például 2005-ben majdnem háromszor több ingatlant szereztek meg, mint a sorban utánuk következő britek (VG, 2006. március 2.). A lakásárak közötti különbséget ismerve ez egyáltalán nem meglepő: míg Dublinban ma négyzetméterenként 15-20 ezer euróba kerül egy belvárosi lakás, Budapesten ennek tizedéért is nagyon jó minőségű, új építésű, panorámás lakást lehet vásárolni, és a város legdrágább részein sem kell 5 ezer eurónál többet fizetni. Az ír vásárlók vélhetően jelentős áremelkedésre számítanak a budapesti ingatlanpiacon a következő tíz évben, de a lakások bérbeadhatósága is fontos szempont.