Kudarc volt a narancssárga forradalom első éve
A választók megbüntették Juscsenkót azért, mert nem sikerült érdemi eredményt elérnie sem a gazdasági reformok, sem a Nyugathoz való közeledés terén – így összegzik megfigyelők a vasárnapi választások eredményeit. Végleges számokat csak ma ad ki a központi választási bizottság, ám az már biztosnak látszik, hogy a legtöbb voksot (körülbelül 31 százalékot) a 2004-es narancssárga forradalomban leváltott Viktor Janukovics vezette Régiók Pártja szerezte meg. A második helyet (mintegy 24-25 százalékkal) a Juscsenko által tavaly nyáron menesztett kormányfő, Julija Tyimosenko nevével fémjelzett blokk szerezte meg, miközben az államfő pártja, a Mi Ukrajnánk 20 százalék alatti eredménnyel volt kénytelen megelégedni. Várhatóan még két politikai erőnek sikerül átlépnie a parlamentbe jutáshoz szükséges 3 százalékos küszöböt: a szocialisták a voksok 7, a kommunisták 3-4 százalékát szerezték meg.
Nyilvánvaló, hogy az államközpontú gazdasági modellt képviselő Moszkva-barát Janukovics továbbra is nagyon népszerű Ukrajna keleti, oroszok lakta részén. A választási eredmény azonban nagyrészt annak tudható be, hogy az ukránok a forradalom óta eltelt időszak eredményei alapján csalódtak a Juscsenko-féle vezetésben, annál is inkább, mivel az elnök tavaly nyáron szakított radikális politikai átalakulást hirdető, ugyanakkor a gazdaság terén kevésbé liberális (szociálisan érzékenyebb, és ezért népszerűbb) egykori szövetségesével, Tyimosenkóval. A külföldi tőke továbbra is gyéren csordogál az ukrán gazdaságba, holott Juscsenko arra számított, hogy Nyugat-barát politikájának, no meg a hatalmas Ukrajnában kínálkozó üzleti lehetőségeknek köszönhetően azonnal ömleni kezd a működő tőke. Ezzel szemben a beruházók egyelőre kivárnak, mert nem látják elég stabilnak a politikai és jogi-intézményi környezetet ahhoz, hogy komolyabb kockázatokat vállaljanak Ukrajnában. A forradalom előtti korszak privatizációs ügyeinek felülvizsgálata (amit különösen Tyimosenko viselt a szívén) elbizonytalanította az üzleti életet, az idei év elején az orosz gázszállítások körül kirobbant konfliktus pedig megmutatta, hogy az ukrán gazdaság továbbra is erősen függ a nagy szomszédtól. Ebben a helyzetben a GDP-növekedés a 2004-es – igaz, mesterségesen felpumpált – 12,1-ről tavaly 2,4 százalékra lassult, és a legfrissebb kormányzati prognózisok 2006-ra is csupán ekkora ütemet jósolnak (januárban még 7 százalékról beszéltek). Juscsenko hiába érvel azzal, hogy a hatalomváltás óta eltelt rövid időben sikerült megteremteni a sajtószabadságot, valamint növelni az adóbevételeket és a reáljövedelmeket; a választók nagy úgy érezte, hogy határozottabb irányváltásra vagy éppen a régi rend restaurációjára van szükség.
Elemzők szerint a Juscsenko–Tyimosenko konfliktus adja a mostani helyzet megoldásának kulcsát. A két politikus erői a szocialistákkal együtt képesek kormányt alakítani, ám ehhez az elnöknek le kell nyelnie, hogy Tyimosenko kerül a miniszterelnöki székbe, és így – a januártól bevezetett közjogi reformnak köszönhetően – sokkal nagyobb lesz a hatásköre, mint amilyen tavaly nyári menesztése előtt volt. Tyimosenko már az urnák zárását követő első nyilatkozataiban hangsúlyozta, hogy a Janukovics-tábor győzelme formális, valójában a „narancssárgák” győztek. A két politikus között azonban továbbra is megvannak azok a nézeteltérések, amelyek a tavalyi szakításhoz vezettek: Tyimosenko a privatizá-ciós ügyek nagyarányú felülvizsgálatát szeretné, növelné a szociális kiadásokat, kordában tartaná a fogyasztói árakat (az infláció üteme az idén is elérheti a tíz százalékot) és azonnali hatálylyal felmondaná a szerinte nyilvánvalóan igazságtalan ukrán –orosz gázmegállapodást. Mint ismeretes, a január 4-én aláírt megállapodás értelmében Kijev a korábbi 50 helyett 95 dollárt fizet ezer köbméterenként a Gazprom által szállított földgázért, és az év második felében további emelésre kerülhet sor.
