Választási lázban ég a gazdasági elit
Az elmúlt néhány hónapban kedvezőbbé váltak az EU-val kapcsolatos vélekedések ebben a körben (is). A múlt év második felében mélyponton volt hazánk és az európai közösség viszonyának megítélése, akkoriban Magyarország felkészültségét – egy ötfokú skálán – 2,1-re értékelték a gazdasági elit tagjai, most ennél valamivel magasabbra: 2,5-re. Továbbá a tagság előny-hátrány mérlege is kedvezőbb a korábbinál. 2005 második felében egyensúlyi helyzetet érzékeltek, most viszont már 53 százalék látja az előnyöket túlsúlyosnak a csatlakozás eddigi következményeként, és 31 százalék a hátrányokat tartja jellemzőbbnek.
A gazdasági elit közérzete alapján nem mondhatjuk, hogy kormányváltó hangulat lenne, megosztottságot tapasztalunk, de valamivel többen vannak a jelenlegi hatalmi konstelláció fennmaradása mellett (45 százalék), mint az ellene (40 százalék) lévők. A kabinet tevékenységét sem éri annyi kritika, mint a múlt évben. A kormányfő tevékenységét 60 ponttal minősítik, a gazdasággal foglalkozó tárcák vezetőiét viszont nagyjából közepesnek értékelik. A gazdasági, munka-, pénzügyi és mezőgazdasági tárca első számú vezetői 46–52 pont közötti mutatókat kaptak. Mint ahogy korábban is, náluk valamivel kedvezőbb az uniós ügyek gazdájának, Baráth Etelének a minősítése (56 pont).
A választásnak tétje van, nem mindegy, melyik párt nyer – gondolja a gazdasági elit nagyobbik fele. Háromnegyedük tartja az ország jövőjét illetően sorsdöntő eseménynek a választás kimenetelét. Ennél kevesebben, de számottevő arányban – 57 százaléknyian – osztják azt a nézetet, hogy saját életük szempontjából is jelentősége van a végeredménynek. A választást egyébként sokkal inkább sorskérdésnek tekintik a vállalkozók, cégvezetők, mint a lakosság. A választókorú népességen belül ugyanis „csak” kétharmadnyian tartják lényegesnek az ország szempontjából, felerészben a saját életük miatt a végső szavazati arányokat.
A gazdasági elit tagjai felfokozott hangulatban vannak, választási lázban égnek, legalábbis erre utal, hogy 72 százalékuk úgy nyilatkozott: biztosan ott lesz a szavazóhelyiségben április 9-én. Részvételi hajlandóságuk jóval meghaladja a választókorú népesség egészéét, akiknek nagyjából hattizede szándékozik elmenni a voksolásra. A cégirányítók talán azért is aktívak, mert szinte egyöntetűen – 92 százalékban – úgy látják, hogy ez a parlamenti választás hatalmas küzdelmet hoz, amelyben minden szavazat számít. Persze nem csupán az aktualitások, hanem a mélyebben lévő gondolati tényezők is a magas részvételt feltételezik ebben a körben. Nagyon elterjedt körükben az a nézet, hogy a demokráciában mindenkinek joga és egyben kötelessége szavazni. Amíg a lakosság körében héttizednyien vallják ezt az álláspontot, addig a gazdasági elit tagjainak kilenctizede gondolkodik ekképpen. A választási részvétel eddig is eléggé jellemző volt erre a rétegre, 2002-ben – emlékei szerint – 86 százalékuk volt szavazni. Mi több, a gazdasági elit tagjai aktív, politizáló közegben élnek, hiszen – 84 százalék állítása szerint – szűkebb környezetében, családjában, barátai körében mindenki szokott voksolni.
Jelenleg az MSZP-nek és a Fidesznek lényegében azonos a támogatottsága. A kormánypártnak 33, az ellenzéki pártnak 32 százaléknyi szimpatizánsa van a gazdasági elit körében. Ismét igazolódott a gazdasági elit pártszimpátiájának változékonysága, ugyanis a tavalyi év végén még jelentős volt a Fidesz előnye (34 százalék szemben az MSZP 24 százalékával). Mint látható, az év fordulóján történt preferenciamódosulásoknak inkább a szocialisták erősödése, mintsem a Fidesz gyengülése az oka. Ezzel összhangban változott a frontemberek megítélése is. Amíg hónapokkal korábban egyértelműen Orbán volt a favorit (55 körüli pontszámokkal), Gyurcsány eléggé lemaradt tőle (40 körüli pontszámokkal), addig most egyforma rokonszenvnek örvend a két miniszterelnök-jelölt (51-51 ponttal). Az Orbán iránti szimpátia keveset kopott, a Gyurcsánnyal kapcsolatos pozitív érzések viszont jóval erősebbé váltak az elmúlt hónapokban. A két nagy párton kívül még az SZDSZ-nek van érzékelhető, 4 százalékos tábora. A gazdasági elitnek van még bizonytalan része is, egytizednyien utaltak arra, hogy hezitálnak a pártok között. A megkérdezettek 17 százaléka pedig kifejezésre juttatta leendő passzív magatartását. A múlt évben jelentős mértékben hullámzott a pártok támogatottsága, de mostanra mintha végérvényessé váltak volna a szavazási szándékok. Erre utal ugyanis, hogy akinek van preferált pártja, 95-100 százalékos bizonyossággal állítja: le is adja voksát erre a szervezetre.
(A szerző a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója)
Nincs kormányváltó hangulat a hazai cégvezetők körében – ez derült ki a Figyelő című hetilap megbízásából végeztetett felmérésből is. A Straketing tanácsadó iroda telefonon kérdezett meg 300 – véletlenszerűen kiválasztott – cégvezetőt. Közülük a határozott véleményt nyilvánítók fele azt mondta: nincs különbség a két politikai irányzat gazdaságpolitikája között. A fennmaradók között viszont ma kétszer annyian vannak azok, akik szerint a kormány gazdaságpolitikája előnyösebb az országnak, mint azok, akik az ellenzékben bíznak jobban. Emellett nem lehetett egyetlen olyan vállalkozói csoportot sem azonosítani, amelyben a Fidesz gazdaságpolitikáját többen tartották volna hasznosnak az ország számára, mint a kormányét. Csak a munkanélküliség alakulásában vár a többség jobb eredményt egy Fidesz-kormánytól, a BUX alakulása, a külföldi tőkebefektetések, a beruházások, a GDP-növekedés, a gazdasági egyensúly, az infláció, az adósságállomány növekedése szempontjából a menedzserek szerint egy szocialista kormány lenne a jobb.
