A renitensek bajba kerülhetnek

Egyensúly. A gyenge fiskális gazdálkodást folytató európai államok könnyen nehéz helyzetbe kerülnek, ha a globális egyensúlytalanság gyors kiigazításokkal, „kemény földet éréssel” oldódik fel – figyelmeztet az Európai Gazdasági Tanácsadó Csoport (EEAG). A világ egyik prominens kutatói hálózatához, a CESifóhoz köthető közgazdászok komoly veszélyforrásnak látják, hogy Európa országai nem tudják hatékonyan ellensúlyozni az egyensúlytalanság feloldódását kísérő külső kereslet gyengülését, stabilizálni a gazdaságot. Abban egyetértenek: az egyensúlyi állapothoz való közeledéshez – legyen az puha vagy erőteljes – elengedhetetlen az USA-ban a költségvetési politika szigorítása, így az európai gazdaságokat kedvezőtlenül érintheti az export iránti gyengébb kereslet.

A hosszú évek óta fennálló globális egyensúlytalanság az USA nagy és makacs folyó fizetésimérleg-hiányára vezethető vissza, amely a kilencvenes évek második felétől jellemzi a világ legnagyobb gazdaságát. Érdekesség, hogy az USA külső egyensúlytalanságának mértéke megegyezik Japán, az ázsiai feltörekvő országok, az olajexportőr államok és néhány európai ország külső mérlegének aktívumával.

Az EEAG kutatói számba vették a globális egyensúlytalanságra vonatkozó magyarázatokat és az egyensúlyhoz való közeledés lehetséges módozatait, következményeit. Széles körben elterjedt nézet, hogy az USA nagy külső hiánya mögött az ország alacsony nemzeti megtakarításai állnak. Így többen a mellett érvelnek, hogy a költségvetési konszolidáció ugyan rövid távon nem képes a külkereskedelmi folyamatokra (és így a külső egyensúlyra) érdemben hatni, ám hosszú távon az egyensúlytalanságot segít mérsékelni. Egy másik vélemény szerint az USA folyó mérlegének deficitje az ország jövőbeli gazdasági növekedésére vonatkozó optimista várakozásokra vezethető vissza. A túlzottan kedvező jövőbeli dinamikában bízó vélekedések korrekciójával az USA külső egyensúlytalansága is mérséklődik majd – vélik ennek a magyarázatnak a képviselői. Ezzel párhuzamosan a jövőbeli költekezési terveket módosítják a gazdasági szereplők, a relatív árakban és a valutaárfolyamokban nagy mozgásokat téve lehetővé.

Van olyan nézet is, hogy az amerikai külső passzívum „tükörképe” a világ többi részén tapasztalható „megtakarításbőségnek”, illetve „beruházási aszálynak”. Mihelyst az invesztíciók erőre kapnak, a kamatok felfelé indulnak. A negyedik lehetséges ok szerint az exportvezérelt növekedés kívánalma és a valutatartalékok főként az ázsiai feltörekvő piacokra jellemző felduzzasztása járul hozzá az USA külső problémáihoz. VG