Migráció lehet a gyógyír
Európában annyira alacsonyak a születési ráták, hogy még a komoly bevándorlás mellett is átlagosan 1,1 millióval csökkent a népesség az elmúlt években. A tanulmány becslése szerint 2050-ben a kívülről érkező népesség az évenkénti 2,5 milliósra becsült fogyatkozás egynegyedét lesz képes kompenzálni kontinensünkön.
Az Egyesült Államokban – a legtöbb fejlett országtól eltérően – jelenleg még 1,7 millióval több élve születést regisztrálnak egy esztendőben, mint halálesetet. Részben persze ez is a bevándorolt, elsősorban latin-amerikai populációnak köszönhető. Az USA-ban várhatóan még 2050-ben is félmillió fővel nő a lakosság.
A bevándorláspolitika ügye jelenleg heves viták tárgya az amerikai politikai életben (VG, 2006. március 29.), jóllehet a 90-es évek gazdasági konjunktúrája alatt az USA-nak és a többi ipari országnak nagy szüksége volt képzett és képzetlen külföldi munkaerőre. Szakemberek szerint a kormányzat amúgy is csak korlátozott mértékben tudja befolyásolni a migrációt, amelyet leginkább a már bejutottak kapcsolatrendszere tart mozgásban.
Ezt a kapcsolatrendszert a kibocsátó államok is kihasználják, és sokszor ennek segítségével próbálják meg visszacsábítani külföldre szakadt állampolgáraikat.
Az ENSZ jelentése szerint 1990-ben 155 millió ember számított bevándorlónak, ez 2000-ben 175, 2005-ben pedig 191 millió volt. E közel 200 milliós tömeg 60 százaléka tartózkodik valamelyik fejlett országban. Európa 64, az Egyesült Államok 44,5, Ausztrália és Új-Zéland pedig 4,7 millió főnek ad otthont.
