Ötletből termék, EU-pénzből
Április 25-ig lehet pályázni az EU 6. kutatási keretprogram információs társadalom technológiái (IST) prioritásának utolsó kiírására, ennek révén többek között a robotika, a rászorultak (idősek) otthoni életvitelének megkönnyítése, az internetes keresőmotorok fejlesztése, valamint az interaktív televíziózás területén tervezett kutatások végrehajtására nyerhető el uniós támogatás. A kiírás költségvetése az Európai Bizottság eredeti terveiben szereplő 140 millió eurónál mintegy 10 százalékkal lesz több – mondta el az EU k+f programjairól az Ernst & Young által szervezett konferencián Bognár Vilmos magyarországi IST-kapcsolattartó.
A nyertes cégek az uniós források mellett értékes kapcsolatokra tehetnek szert (a pályázóknak több országból kell partnereket bevonniuk a projekt megvalósításába), és az együttműködés révén hozzáférhetnek azok erőforrásaihoz is. 1999 és 2004 között mégis az volt tapasztalható, hogy a magyar kkv-k részvétele és sikeressége (a kutatóintézetekével együtt) csökkent az IST-ben, míg az egyetemeké nőtt – mondta Bognár Vilmos. Biztos kudarcot jelent, ha a projekt nem összpontosít kellőképpen egyetlen cél elérésére, a pályázónak nincs meg a szükséges tudományos és technológiai kiválósága, vagy pusztán nemzeti (nem pedig uniós) szinten fontos témával foglalkozik.
Elvárás a pályázókkal szemben, hogy a projekt végén az európai versenyképességet erősítő szellemi tulajdonjogot tudjanak felmutatni, ez egyúttal standard (széles körben alkalmazható) alkotás – ismertette a sikerhez vezető utat Vilmos András, a SafePay Systems Kft. ügyvezető igazgatója, a nyertes Semops projekt (amely az internettel és mobileszközökkel végrehajtható pénzügyi tranzakciók fejlesztését célozta) menedzsere. Bizonyítani kell az EU számára, hogy a megvalósításra létrejövő nemzetközi konzorcium képes a feladat végrehajtására, annak finanszírozására, majd pedig az eredmény piaci hasznosítására. Másrészt azonban az unió csak kockázatos, némileg kiszámíthatatlan kimenetelű kutatásokat támogat, ezek üzleti hasznosulása öt éven belül nem képzelhető el (ellenkező esetben a magánszféra önerőből is megvalósítaná a projektet).
A legnehezebb, legalább fél évet igénylő munka a konzorcium felépítése – véli Vilmos András. Szükség van olyan nagy, európai szinten gondolkodó nemzetközi húzó nevek megnyerésére, amelyek garanciát jelentenek a projekt megvalósíthatóságára. Mivel azonban ezek egyszerre több konzorciumnak is részesei, általában csak a pályázatok megnyerése után döntik el, hogy melyekben is akarnak ténylegesen részt vállalni. Ez a konzorcium szervezője számára komoly kockázatot jelent.
Az általában 2-2,5 évig futó projekt eredménye egy prototípus, amelynek termékké válását egy újabb pályázat, az eTEN segítheti. A hangsúly a piaci korlátok lebontásán van, amelyek abból adódnak, hogy még nincs referencia az új termék üzemelésére. Nem is az uniótól kapott pénz a legfontosabb, hanem az, hogy az EU és a konzorcium szereplői a termék mögé állnak. Az eTEN kötelez a nemzetközi együttműködésre, így a nemzetközi piacon való megjelenésre, a kockázatokat az üzleti terv szakmai felülvizsgálatával mérsékelve.
