Csődben az európai menekültpolitika

Európa elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy beismerje az eddigi – nagyrészt nemzeti keretek között irányított – bevándorlási-menekültügyi politika csődjét, és egységes fellépésre szánja el magát. A legnagyobb nyomásnak kitett EU-tagországokban egyre erősödik a követelés, hogy a júniusi állam- és kormányfői csúcstalálkozón tűzzék napirendre a menekültkérdést.

A bevándorlás kezelésében a tagországok nagymértékben eltérő gyakorlatot folytatnak, a mindenkori politika a hatalmon lévő kormányok összetételétől is függ. Általában a baloldali kormányok, illetve koalíciók jóval elnézőbbek. Németországban az előző, szociáldemokrata–zöld koalíció foganatosított látványos beutazási és letelepedési könnyítéseket. Spanyolországban a szocialista párti José Luis Rodríguez Zapatero két éve azzal kezdte a kormányzást, hogy legalizálta mintegy 700 ezer rendezetlen státusú bevándorló helyzetét. Olaszországban az előző koalíció – nagyrészt a szélsőségességgel vádolt Lega Nord nyomására – megerősítette a migrációs útvonalakon a tengeri őrjáratokat, és visszaszorította a partraszállást. A röviddel ezelőtt hivatalába iktatott balközép kormány élén Romano Prodi viszont kilátásba helyezte, hogy felülvizsgálja az előző kabinet bevándorlási politikáját, és azt tervezi, megnyitja az utat egymillió bevándorolt állampolgárrá válásához.

A jobboldali francia kormány az említettekkel szöges ellentétben a bevándorlás megszigorítását célzó törvénymódosítást fogadott el május közepén. A törvénytervezet előterjesztését a kormányfő Nicolas Sarkozy belügyminiszterre bízta, aki – lévén apai ágon magyar, anyai ágon görög származású – könnyedén semlegesíteni tudta azokat a vádakat, hogy az indítvány rasszista és idegengyűlölő elemeket tartalmaz. Sarkozy (aki maga is markánsan jobboldali) nyíltan kijelentette, hogy a zéró bevándorlás olyan illúzió, amellyel a jobboldali pártoknak is le kell számolniuk. A nemzetgyűlés baloldali pártjaival szemben viszont védelmébe vette azt az elvet, hogy a bevándorlási folyamatot szigorúan kézben kell tartani, és éppen a már itt lévők – illetve a még befogadandók – integrációja végett korlátozni kell. A belügyminiszter szerint az elszenvedett bevándorlás (’immigration subie’) helyett a választott bevándorlás (’immigration choisie’) gyakorlatát kell követni.

A nemzetgyűlésben végül hatalmas többséggel elfogadott szabályozás szerint a bevándorolni szándékozók képzettségét és a munkaerő-piaci igényeket együttesen kell szem előtt tartani a tartózkodási, illetve letelepedési engedélyek – majd a későbbi állampolgárság – megadásánál. Az új törvény szerint jelentős szigorítást foganatosítanak az eddig gyakorta migrációs kiskapuként használt francia–külföldi házasságkötéseknél. Ezekből tavaly 34 ezret jegyeztek fel, s gyanítottan többnyire a látszat céljából jöttek létre. Az ilyen jogügyleteknek a déli nagyvárosokban valóságos piacuk alakult ki: egy közvetítés kilencezer euróba kerül.

Sarkozy – aki ígéretet tett, hogy a hatóságok különbséget tudnak tenni a csalás és a szerelem között – főleg azt tartotta veszélyesnek, hogy többnyire amúgy is leszakadó és az érkező párjukat eltartani képtelen egzisztenciák adják a nevüket a látszatházasságokhoz. Emiatt a jövőben a mostani kettő helyett három évet kell várnia egy francia állampolgár külföldi hitvesének, mielőtt tíz évre szóló tartózkodási engedélyért folyamodhat. A francia állampolgárság kérelmezéséhez az eddigi kettő- helyett négyéves tényleges együttélést kell igazolni. Az állampolgársági kérelem esetén a bevándoroltnak megfelelő állampolgársági és francianyelv-ismeretet kell igazolnia.

Meghosszabbították továbbá az eddigi egyéves időtartamot, amely után egy Franciaországban tartózkodó külföldi – családegyesítés címén – kérelmezheti hozzátartozójának a beutazását. Erre a célra a kérelmezőnek igazolnia kell, hogy az érkező hozzátartozót el tudja tartani, mégpedig szociális segély nélkül. A legsúlyosabb szigorítással az országban illegálisan – papírok nélkül – tartózkodó külföldieknek kell szembenézniük, mert megszűnt az a kiskapu, hogy tíz év után automatikusan jár a tartózkodási engedély.

A tagországok által követett eltérő gyakorlat közelítésére legutóbb Franco Frattini, az EU igazságügyi biztosa tett kísérletet, amikor összeállított egy listát azon államokról, amelyek polgáraitól egységesen nem fogadnak el menekültstátus megadására irányuló kérelmet. Az eredetileg hét afrikai államot tartalmazó listát azonban maga az Európai Bizottság sem tudta elfogadni. Vita volt például arról, hogy miért nem szerepelnek a listán jelentős számú menekültet kibocsátó – és még nagyobb migrációs potenciált rejtő – ázsiai államok. További tisztázatlan vonatkozása Frattini indítványának, hogy egy lista megléte és ismerete valóságos kivándorlási hullámot indíthatna el – és tömeges hivatkozási alapot kínálna – azon államok polgárai körében, amelyek nincsenek rajta az emberi jogokat maradéktalanul biztosító országok listáján.

Az évi 96 ezer újszülött nagyjából húsz százaléka legfeljebb segédmunkási színvonalon lenne képes bekapcsolódni a gazdaságba, mire felnő. A középkorú férfiak egészségi állapotának javításával, illetve a túl korán nyugdíjba menők számának visszafogásával további jelentős tartalékok lennének feltárhatók a munkaerőpiacon.

Ám mindhárom korosztály esetében célzott és hatékony kormányzati programok kellenének.

Ebben az esetben a szakértő szerint alig lenne szüksége a gazdaságnak migránsokra.

Az évi 96 ezer újszülött nagyjából húsz százaléka legfeljebb segédmunkási színvonalon lenne képes bekapcsolódni a gazdaságba, mire felnő. A középkorú férfiak egészségi állapotának javításával, illetve a túl korán nyugdíjba menők számának visszafogásával további jelentős tartalékok lennének feltárhatók a munkaerőpiacon.

Ám mindhárom korosztály esetében célzott és hatékony kormányzati programok kellenének.

Ebben az esetben a szakértő szerint alig lenne szüksége a gazdaságnak migránsokra. Papír nélkül A Spanyolországba érkező illegális bevándorlók már jól tudják, hogy személyi azonosító okmányokat nem szabad maguknál tartaniuk, és hallgatniuk kell arról, melyik országból származnak.

A spanyol törvények szerint 40 nap után meg kell szüntetni az illegálisan érkezettek őrizetét, utána szabadlábra kell őket helyezni, ezzel megnyílik számukra az út a teljes schengeni övezetbe. Életveszély A televíziós hírműsorok Olasz-, Spanyol- és Franciaországban naponta sokkolják nézőiket az Afrikából törékeny hajókon érkező menekültek képeivel. Sokan életükkel fizetnek az Európába való átkelésért.

A Kanári-szigeteken a múlt hét végén több mint 400 afrikai bevándorló ért partot, a déli spanyol partvidékeken pedig csak hétfőn további 350 fő lépett európai földre a lélekvesztőkből.-->