Revizorok ugrásra készen

Fontos határidő közeledik a kapcsolt vállalkozások számára: május 31-ig kell elkészíteniük a 2005-re vonatkozó transzferár-dokumentációt azoknak, akik naptári év szerint adóznak. Az APEH az idén kiemelten ellenőrzi az alkalmazott gyakorlat szabályszerűségét. Az alább felsorolt jó tanácsokat különösen azoknak érdemes megfogadniuk, akiknél a tavaly november–decemberi vizsgálat során mulasztást állapítottak meg az adóhivatal munkatársai. Nagyobb eséllyel küldenek revizorokat azokhoz a vállalkozásokhoz is, amelyeknek a tavalyi akció során nem volt nyilvántartásuk, vagy elkészítették ugyan, de nem felelt meg a szabályoknak. Ám a buktatókra mindenkinek ügyelnie kell, ezekből pedig van szép számmal.

Az első már magából a definícióból fakad: kapcsolt vállalkozásoknak azok a cégek minősülnek, ahol az egyik vállalat a másikban közvetve vagy közvetlenül többségi irányítást gyakorolhat, vagy egy harmadik, közös cég áll ilyen viszonyban a két társasággal. Amint egy tavaly év végi adóhatósági vizsgálatból kiderült: sokszor tévesen a tulajdoni arányt veszik alapul a kapcsolt vállalkozási viszony minősítésénél, illetve a többségi irányítást biztosító befolyás meghatározásánál. Akkor jár el azonban helyesen az adott társaság, ha a szavazati jogot – beleértve a közeli hozzátartozók szavazati jogát is – veszi számba, s a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok kinevezésének, illetve leváltásának jogosultsági arányairól sem feledkezik meg. A közvetett kapcsolatok feltárása sem kerülhető meg.

A transzferárak jelentőségét az adja, hogy a kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteik során a piaci ártól eltérő ellenértéket alkalmazhatnak, jelentősen befolyásolva a társaságok nyereségét. A hazai jogszabályok szerint azonban az adóalapot korrigálni kell a két ár különbségének megfelelően. Kulcsfontosságú a szokásos piaci ár kérdése. A dokumentációban (nyilvántartásban) ezért ki kell térni többek között a szokásos piaci árra és a meghatározásakor használt módszerre, az azt alátámasztó körülményekre, az indoklásra. Egyetlen esetben van kivétel ez alól: a kisvállalkozásokra nem vonatkozik a nyilvántartási kötelezettség. A múlt évi adóhatósági felmérés azonban arra is rávilágított, hogy több középvállalat tévesen nem vezet(ett) nyilvántartást; egy ilyen cég csak akkor mentesül e kötelezettség alól, ha a versenyhátrány megszüntetése céljából kötött tartós szerződést kapcsolt vállalkozással.

A jövőbeli ellenőrzéseket szem előtt tartva kardinális jelentőségű lehet, hogy jogosan készít-e összevont nyilvántartást a cég – emelte ki lapunknak figyelemfelhívásként Veszprémi István. A Deloitte adóosztályának igazgatója kifejtette: a vonatkozó, 18/2003. (VII. 16.) számú pénzügyminisztériumi rendelet értelmében két esetben nyílik mód arra, hogy ne kelljen szerződésenként készíteni dokumentációt. Egyrészt akkor, ha az összevonás az összehasonlíthatóságot nem veszélyezteti, és a kontraktusok tárgya megegyezik, teljesítésük minden lényeges feltétele előre rögzített és azonos, vagy az eltérések nem jelentősek. Akkor is lehet összevont nyilvántartást készíteni, ha a szerződések szorosan összefüggnek egymással.

Ügyelni kell arra is, hogy fennállnak-e az egyszerűsített nyilvántartás-készítés feltételei – hangsúlyozta az adótanácsadó. Ennek a lehetőségnek azért nagy a vonzereje, mert lényegében csak a tényeket kell leírni. Az egyszerűsített dokumentáció kritériuma a legfeljebb 50 millió forintos ügyletérték, ám nincs lehetőség erre, ha határozatlan időre kötötték a kontraktust. Ha a partnerek azzal igyekeznek kiküszöbölni ezt a hátrányt, hogy évente kötnek szerződést, csak addig lehet a könnyítéssel élni, amíg az időben összefüggő szerződések alapján adódó tételek összege el nem éri a bűvös 50 milliós limitet.

Különösen akkor tanácsos kiemelt figyelmet fordítani az árképzési módszer alátámasztására, ha a törvényben nevesített három metódus helyett egy negyedik (egyéb) módszert alkalmaztak – emelte ki. „Magas labda” lehet a revizoroknak, ha a kapcsolt vállalkozásnak más árat szab meg egy termékért vagy szolgáltatásért az adott cég, mint egy „külső” társaságnak. Nem maradhat el a kockázat- és funkcióelemzés sem, hitelügyletek esetén pedig alá kell támasztani a kamat mértékét. Egy adóellenőrzéskor pedig a jogdíj vélhetően szintén górcső alá kerülhet. Amikor nyilvánosan elérhető adatbázist használ a cég a szokásos piaci ár alátámasztására, lényeges, hogyan jut el a több millió adatból a releváns néhányhoz.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. paragrafusának 23. pontja, valamint 18. paragrafusa

A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 290. paragrafusa

A 18/2003. (VII. 16.) PM-rendelet

A 2004. évi XXXIV.

törvény 3. paragrafusa

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. paragrafusának 23. pontja, valamint 18. paragrafusa

A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 290. paragrafusa

A 18/2003. (VII. 16.) PM-rendelet

A 2004. évi XXXIV.

törvény 3. paragrafusa-->