Áprilistól indulhatnak az első kifizetések
– Az NVT-t 2004-ben eleve késve hirdette meg a tárca, és a végrehajtás később is akadozott. Hogyan vonná meg a program mérlegét?
– Jó és rossz tapasztalataink egyaránt voltak. Nemcsak az NVT-nél adódtak azonban gondjaink, hanem az új Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) kapcsán is, amely a jövő évtől a mai NVT-t és a Nemzeti fejlesztési terv agrár- és vidékfejlesztési operatív programját (avop) ötvözi majd. Az unió ugyanis késve hozta meg a döntést a 2007–2013 közötti költségvetésről, így az új nemzeti vidékfejlesztési elképzelések kidolgozása is csúszott.
– A ma működő NVT-nél az eltelt három évben mi okozta a legnagyobb gondokat?
– Legtöbb problémánk az agrár-környezetgazdálkodásnál merült fel, mivel túlságosan bonyolult rendszert léptettünk életbe. Az értékeléshez nem volt meg a kellő számítástechnikai háttér, ezért a 2004-es évet támogatási szempontból eleve el lehetett felejteni. Megoldásként azt találtuk ki, hogy a hároméves NVT-s forrásokat két évre osztottuk el, majd az így megállapított 44 milliárdos támogatási keretet öt évre előre bevállaltuk. Ehhez azonban az is kellett, hogy az unió elnézze nekünk: az EU-szabályozás végrehajtásában még tanulók vagyunk.
– Más vidékfejlesztési intézkedések sem futottak azonban zökkenőmentesen. A gazdák korai nyugdíjazásához szükséges támogatásokat például meg sem hirdette a tárca.
– A nyugdíjazásra ez év januártól bevezethettünk volna egy rendszert, de ezt a jövő évtől meg kellett volna változtatnunk az új EMVA-szabályozás miatt. Ezért sok értelme nem lett volna az ez évi életbeléptetésnek, bár kétségtelen, hogy a szabályozást a nyugdíjrendszerbe sem tudtuk beilleszteni. Az idén viszont megcsináljuk a szükséges előterjesztést, és a korai gazdanyugdíjat 2007-től bevezetjük. Nem tudtuk felhasználni az eddigi uniós vidékfejlesztési pénzeket a félig önellátó gazdaságok támogatásánál sem, mert az EU-elszámoláshoz számlákra lett volna szükség, miközben e termelők nem abba a körbe tartoznak, akik „öt kiló cseresznyéjük” piaci eladásáról számlát állítanak ki. Hasonló volt a helyzet az állatjóléti intézkedéseknél, mivel a tervezett 36 milliárd forintból csak 2,2 milliárdot fizettünk ki. Ennek oka az volt, hogy a szabályozás a nagy gazdaságokat szándékosan nem részesítette előnyben, kis sertés- és szarvasmarhatelep pedig nem volt annyi, amennyire a pénzek igénybevételéhez szükség lett volna. Más intézkedések viszont – mint például az erdősítés – kifejezetten sikeresek voltak. A feszültségek ellenére eredményesnek tartom a környezetgazdálkodási jogcímet is, mivel Európában egyedülállóan nagy területet, mintegy 1,5 millió hektárt sikerül bevonnunk a programba.
– A keretek kihasználatlansága miatt a tárca többször is forrásátcsoportosítást kezdeményezett Brüsszelben. Többek szerint ezzel a hazai agrár-költségvetési hiány csökkentésére kívánta felhasználni az uniós vidékfejlesztési forrásokat. Mi volt a pénzügyi változtatások tényleges célja?
– Valóban sokszor ért bennünket az a vád, hogy az elvont vidékfejlesztési pénzeket közvetlen termelésirányításra akarjuk felhasználni. A valóságban azonban arra törekedtünk, hogy a fel nem használt forrásokat elsősorban a rászoruló állattenyésztő gazdaságokhoz juttassuk el. Ehhez azt a technikát tartottuk a legjobbnak, hogy a megmaradó NVT-s összegeket az uniós területalapú támogatások nemzeti kiegészítéséhez (top-up) helyezzük át.
– A kormány a 2004-es NVT-keretből 10 milliárd forintot vont el, a 2005–2006-osból pedig 13-13 milliárdot kívánt átcsoportosítani. A 2005-ös igényt viszont – állítólag brüsszeli nyomásra – a közelmúltban váratlanul visszavonta. Mi volt ennek az oka?
– Nem visszavontuk, hanem módosítottuk a magyar igényt. Brüsszel azt egyáltalán nem vitatta, hogy az éves NVT-s keretek legfeljebb 20 százalékát átcsoportosíthatjuk. Azzal kapcsolatban támasztott kifogást, hogy a forrásokat utólag kívántuk átrendezni, és ez nem illeszkedett az EU-s elszámolási gyakorlatba. Ezért döntöttünk úgy, hogy csak a 2006-ra vonatkozó kérésünket tartjuk fenn. Ettől persze tény, hogy az egyik 13 milliárdos átcsoportosítási lehetőség elveszett.
– Ön a parlament mezőgazdasági bizottsága előtt nemrégiben arról beszélt, hogy az NVT hároméves kasszájában 80 milliárd forint maradhat meg. Mi a garancia arra, hogy e tetemes összeg nem veszik el?
– Az a célom, hogy a jogosultak az utolsó eurócentnyi támogatást is megkapják. Ezért már megkezdtük Brüszszellel a tárgyalásokat arról, hogy a megmaradó összeget az EMVA-ba vihessük át. A 80 milliárd forint nagyjából kétévnyi környezetgazdálkodási pénzügyi kötelezettséget fedezne, így más EMVA-jogcímekre több pénz juthatna. Úgy ítélem meg, hogy a maradvány jelentős részének átvitelére jó esélyünk van. Eleinte voltak ugyan „ütközéseim” az EU-ban, de mára elfogadták a stílusomat, miközben én is jobban megismertem az ottani rendszereket és technikákat. Csak arra kell ügyelnünk, hogy a szakmai kérdésekből – mint amilyen ez is – itthon ne csináljunk politikai ügyet.
– Az agrártárca már megkezdte az új vidékfejlesztési stratégia kidolgozását a 2007–2013 közötti uniós költségvetési ciklusra. Mennyire változhatnak a prioritások?
– Az EMVA – mint már említettem – az eddigi NVT-t és avopot egyesíti. Mára eldőlt, hogy az onnan érkező forrásokat nem lehet beolvasztani az országos költségvetésbe, mert azokat az unió speciális rendszerben folyósítja. Így a támogatásokat továbbra is az agrártárca felügyeli majd. A következő hét évben az EU-ból mintegy 2500 milliárd forint agrárforrás jöhet, amelyből a vidékfejlesztési pénzek legalább 800 milliárdot tehetnek ki. Brüsszel a forrásokat négy tengely mentén nyújtja. Az első ilyen a versenyképesség javítása az EU-n kívüli országokkal szemben, mivel a WTO az exportszubvenciók fokozatos leépítésére kényszeríti az uniót. Itt személyesen sikerült kiharcolnom, hogy 2010-ig megmaradjon két elem: a félig önellátó gazdák és a termelői csoportok támogatása. A második tengely az ésszerű földhasználatra, a harmadik a vidéki életminőségre, a negyedik az avop eddigi Leader programjára koncentrál. Az EU-támogatások igénybe vételéhez szemléletváltásra van szükség. A gazdáknak meg kell tanulniuk, hogy nem csak az alapanyagtermelésből lehet bevételeket szerezni.
– Milyen elveket szeretne érvényesíteni a minisztérium a források elosztásakor?
– A támogatásokat 40-45-10-5-ös százalékos arányban szeretnénk elosztani az előbb felsorolt tengelyek között. Tanultunk az NVT-s tapasztalatokból, ezért most gyorsítani szeretnénk a pénzfelhasználást. Világossá vált, hogy nem lehet az új vidékfejlesztési tervet kizárólag projektfinanszírozásokkal indítani, mert akkor az első kiutalásokig ismét két-három év telik majd el. Ezért a hoszszabb távú programok mellett olyan dotációs célokat is meg akarunk határozni, amelyekre azonnal fizethetünk. Ilyen lehet például a gépesítés támogatása vagy az agrotechnikai fázisokból ma többnyire hiányzó mélytalajlazítás ösztönzése, amely a belvízgondok egy részére is megoldást hozhat.
– Mikorra készülhet el az új magyar agrár- és vidékfejlesztési stratégia?
– A műhelymunkát befejeztük, most a szakmai-társadalmi egyeztetés van soron. Ha tartani tudjuk az általunk meghatározott menetrendet, az első kifizetések már 2007 áprilisában megkezdődhetnek. Szó sem lehet arról, hogy újra eltelhessen egy egész év vidékfejlesztési pénzfelhasználás nélkül.
