Putyin mélyen hallgat, de gond van: már saját emberei is kételkednek, hogy sikerül – egy új olajfajta lehet az oroszok új fegyvere, csak így élhetik túl
Oroszország vezetője, Vlagyimir Putyin dörzsölheti a kezét – ugyanakkor foghatja a fejét. A világ külpolitikai eseményeinek fősodra (a Közel-Kelet, Ukrajna) az ő malmára hajtja a vizet, de a kép nem olyan szép, mint gondolhatnánk.
A világkereskedelmi fő szállítási útvonalak, átjárók Kínából (a Vörös tenger–Szuezi-csatorna, a Perzsa-Arab öböl, a Hormuzi-szoros) Európába, nyugatra, az USA-ba vezető útvonalak is – könnyen bedugulnak vagy eldugíthatók.
- A Szuezi-csatornán elég, ha egy nagy konténerszállító hajó keresztbe áll, hogy megbénítsa a világkereskedelmi útvonalak egyötödét.
- Az Arab-félszigetet Irántól, Pakisztántól elválasztó Hormuzi-szoros olyan keskeny (50 kilométer), hogy jó időben az arab partokról jól látni az iráni oldalon a hegyeket. És Iránnak a régiós fogalmak szerint kiváló hadserege, haditengerészete van, amely aknásítja a szorost – amit most az amerikaiak és az izraeliek is megtapasztalhattak.
Az északi-tengeri átjáró – Kína kezdi belakni
Mindez az északi-tengeri átjáró (angolul NSR, oroszul SMP SzevMorPuty), az Északi-Jeges-tenger észak-oroszországi partjai mentén jégtörőflottával nyitott, a klímaváltozásban bízó (hadi)tengerészeti mestermű, télen-nyáron hajózható csatorna használatbavételével párhuzamosan történik.
Ez az Eurázsia nyugati partjait az ázsiai csendes-óceáni régióval összekötő legrövidebb út (5600 kilométer hosszú). Kína már kezdi bejáratni az útvonalat. A SzevMorPutyyal kapcsolatos, kereskedelmi alapú együttműködés a Moszkva–Peking viszony egyik legerősebb összekötő szálát adja.
Persze Ukrajna sem panaszkodhat. Nyugati támogatóinak a száma lényegtelen módon talán csökkent 2025-ben, de az alapfolyamatok működnek. Igaz, a 2027-es EU-csatlakozásból – ahogy a jelen helyzet jelzi – valószínűleg nem lesz semmi, de Európa kulcsországainak jelenlegi vezetői, Friedrich Merz német kancellár, Keir Starmer brit kormányfő, Emmanuel Macron francia elnök
nem adják fel terveiket, hogy Zelenszkíjt és csapatát soron kívül, talán 2028–2029-ben, a csak Ukrajna számára kinyitott speciális gyorsítósávban bepasszírozzák az Európai Unióba.
Az ezzel járó temérdek problémát – mindenekelőtt a fő kérdést, mi lesz
- egy ismeretlen méretű, de szinte biztosan a jelenleginél területileg-lakosságilag sokkal kisebb Ukrajnával, hadseregével,
- a hatalmas méretű ukrán korrupcióval,
- a közös európai agrárpolitikával, amit Kijev csatlakozása, hatalmas agrárpotenciálja szinte biztosan szétver,
- fegyveriparával, amiről roppant keveset tudunk – még meg kell válaszolni, de tekintve a fentebb felsorolt három nyugat-európai kulcsállam belső stabilitáshiányát, a feladat megoldása nem lesz könnyű.
Putyin nem beszél róla, de Oroszország tartalékai is fogynak
Katonailag az ukrán–orosz szembenállás talán a végét járja. Noha Putyin nem beszél róla, Oroszországot roppantul kimeríti az ukrán háború. Már nemcsak a nyugatiak, hanem a saját, reálisabban gondolkodó orosz források is nyíltan a gazdaság kimerüléséről beszélnek. Az egyik legmegbízhatóbb forrásnak tekinthető Vedomosztyi gazdasági napilap – hivatkozva az egyik elit felsőoktatási intézmény, a VSE és a FOM (Fond Obscsesztvennoje Mnyenije) közvélemény-kutató együttes kutatási eredményeire – írja, hogy
az orosz vállalkozók csaknem egyharmada vállalkozása bezárását vagy eladását fontolgatja.
Ez 8 százalékkal nagyobb arány a tavaly ilyenkor végzett felmérés eredményénél.
Idén január elején
Putyin elnök kiadta az ukázt a kormánynak és a központi banknak, hogy meg kell gyorsítani az Oroszországi Föderáció gazdasági növekedését.
Az ezt részletező dokumentumnak júniusra el kell készülnie. Ugyanakkor, mint a Deutsche Welle orosz nyelvű kiadványa megjegyzi, a tisztviselők nincsenek róla meggyőződve, hogy a feladat teljesíthető.
Még ezelőtt néhány héttel is reálisnak látszott valamelyes gyorsítás 2025-höz mérten. Aztán jött a Világbank (World Bank, WB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) idei előrejelzése, mindkettő mindössze 0,8 százalékos alig növekedést prognosztizált Moszkvának. A német portál emlékeztet Anton Sziluanov orosz pénzügyminiszter minapi megjegyzésére:
ha nem történik semmi, hamarosan kimerülnek a Nemzeti Jóléti Alap tartalékai.
Hozzá kell tenni azt is, hogy a tavalyi 1 százalékos orosz GDP-növekedés is csak kínkeservesen, vélhetően az utolsó negyedév jelentős teljesítményével jött össze.
A Berlinben dolgozó Alekszandr Prokopenko szerint az oroszországi gazdaság – alpinista szakkifejezéssel élve – a „halálzónában” van, amikor a tengerszint feletti nagy magasság önmagában, mindenféle egyéb kiegészítő tényező nélkül elkezdi pusztítani a hegymászó szervezetét. Putyin, elismerve a lassulás tényét, a folyamatot „kezelhetőnek” ítéli, és azt várja a kormánytól, hogy képes lesz felgyorsítani a gazdasági növekedés tempóját.
Egyértelmű, hogy a gazdaságlassulás összefügg az ukrajnai háborúval – véli a DW cikkírója, Oleg Loginov. Ám még
korai lenne temetni Oroszország gazdasági növekedését.
Az Irán, az USA és Izrael főszereplésével folyó öbölháború egyik friss fejleménye, a Hormuzi szoros lezárása, és az azt követő világgazdasági energiahordozó- (kőolaj, földgáz, szén) éhség miatt India – az USA jóváhagyásával – 30 millió hordó olajat vásárolt Oroszországtól, mégpedig a londoni Brent keverék áraihoz mérten hordónként 2-8 dolláros felárral – ami nagyon jól jöhetett Moszkvának.
Oroszország a jól ismert Urals keverék mellett egy viszonylag új olajkeverékekkel, az ESPO-val, a Varandeyjel jelentkezett a világpiacon. Az ESPO jó minőségű „édes” könnyűolaj, nagy dízelolaj-tartalommal, alacsony kéntartalommal.
A kínai kis finomítók kedvence. ESPO-minőség teszi ki a kelet-szibériai Tajsetből a Kozmino olajkikötőig futó 4000 kilométeres vezetéken továbbított olaj zömét. A Varandey is könnyű, édes olajfajta, északon, a Timan-Pecsora medencében bányásszák a Lukoil kútjainál. Murmanszkon át jut el kínai és indiai vevőihez.
Ajánlott videók
