Tartós lehet a hiteltelenség
A fegyelmezettebbé váló gazdaságpolitika hírére többnyire kedvező reakciók szoktak érkezni a piacról. Rá lehet ugyan fogni a nemzetközi hangulatváltozásra a piaci folyamatokat, mégis tanulságos, hogy az elmúlt fél évben bármilyen szélesebb értelemben vett régiós gyengüléskor a magyar piac dobogón volt, jelezve, hogy a legsérülékenyebbek között tartják számon az országot.
A legnyilvánvalóbb kommunikációs bakik a miniszterelnök árfolyammal kapcsolatos elszólásai voltak. Emlékezetes, hogy Gyurcsány Ferenc már a kurzus látványos gyengülése előtt 280 forintos euróárfolyamról vizionált. Mivel ez az erőteljes kiigazításra adott logikus reakciónak ellentmondott, a piaci szereplők úgy látták, hogy a kormányzat visszatér a régi reflexhez, és az infláció felpörgetésének régóta alkalmazott módszerét kívánja a stabilizáció szolgálatába állítani. Ez viszont azt sugallta, hogy a kiigazítás mégsem elégséges mértékű vagy nincs mögötte elég kormányzati elszántság. A feltételezést megerősíteni látszott, hogy a jövő év elején a jegybankelnöki mandátum is lejár, így a kormányzat végre beleszólhat az antiinflációs politikába. Ezen az sem segített, hogy a pozíció fő várományosa, Surányi György lapunknak határozottan kijelentette, ellenzi a 270-es szintnél gyengébb forint/euró árfolyamot. Ráadásul további félreérthető nyilatkozatok még inkább erősítették a gyanút. Az infláció a jövő évi megugrás után 2008-ban sem süllyed a jegybanki definíció szerint árstabilitásnak számító három százalék körüli szintre, hanem még több évig négy-öt százalék marad – jelentette ki múlt héten Gyurcsány Ferenc a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott előadásában. Középtávon már gazdaságpolitikai döntés, mekkora legyen az infláció, így ez a miniszterelnöki nyilatkozat is egyértelműen szembement a meghirdetett szigorú gazdaságpolitikával, és az euró iránti elkötelezettséget is megkérdőjelezte. A Gyurcsány által felrajzolt inflációs pályával ugyanis legkorábban is csak a következő évtized közepe táján léphetnénk be az euróövezetbe. Másnap a miniszterelnök félreértésről beszélt, és sietett leszögezni, hogy három százalék körüli árindexet szeretne látni 2008-ra.
A forintgyengítő nyilatkozatokból és egyéb kormányzati megnyilvánulásokból már olvasnak a befektetők – nyilatkozta lapunknak egy piaci szereplő. A sztori arról szól, hogy a kormányzat sem erős forintot, sem alacsony inflációt nem akar, és szemlátomást el is hiteti magával, hogy mindez nem fontos.
Ez a vélemény is jól jelzi, hogy odaveszni látszik az a hitelesség, amelyet az egyébként megfelelő erejű kiigazítási csomaggal meg lehetett volna nyerni. A kormánynak ugyanis nem sikerült átvinnie azt az üzenetet, hogy a bevételoldali megszorítások mennyire erőteljesek, ráadásul csak a reformerejű változtatásokat igénylő kiadáscsökkentési program megalapozására szolgálnak. Ehelyett a nyilatkozatok inkább csak elbizonytalanították a piacokat az elkötelezettség tekintetében.
Mindezt jól bizonyítják az IMF reakciói is. A Nemzetközi Valutaalap delegációja ez évi vizsgálódása után igen kemény értékelést adott ki, de még felcsillantotta a lehetőséget, hogy a kiigazítással minden kedvező irányba fordulhat. Ezzel szemben a nemzetközi szervezet múlt héten a
Financial Timesban már annak a véleményének adott hangot, hogy a konszolidációs csomag rossz szerkezetű, nem hiteles, és várhatóan nem segít az adósságspirálból való kitörésben. Ezt részben magyarázhatja az is, hogy az IMF közgazdászai látják: a kiadási oldal csökkentéséhez szükséges reformértékű intézkedések még nagyon messze állnak a megvalósítástól, de hathattak rájuk a napokban tett nyilatkozatok is. Ez már csak azért is valószínű, mert meglátásunk szerint az IMF véleményével „átesett a ló másik oldalára”, végkövetkeztetése túlságosan pesszimista, és a bizalomhiányra vezethető vissza.
A kormányzati hitelesség helyreállításában sok múlhat Gyurcsány Ferenc e héten esedékes londoni látogatásán, amikor – többek között a magyar államadósságot finanszírozó – befektetőkkel találkozik.
A fentiek fényében érthető, hogy a jegybank múlt héten kamatemelésre szánta el magát, ám az, hogy a 25 bázispont kevésnek bizonyult az árfolyamgyengülés megállítására, részben szintén kommunikációs hibára vezethető vissza. A döntés indoklásából nem derült ki egyértelműen, hogy a monetáris politika alapvetően elégséges méretűnek érzi a kiigazítást, és a kamatemelés kizárólag az inflációs kockázatok kezelését szolgálja.
