Az első három legstabilabb város egyike

- Általános nézet: az ország második legnagyobb városában alacsony a lakosok vállalkozási kedve. Ha ez így van, mivel magyarázza?

- Magam is találkoztam ezzel az állítással, de kérdem én, milyen adatok alapján mondják ezt azok, akik mondják? Az adatok ugyanis torzítanak, ahogy Magyarországon ma általában is torzak és megbízhatatlanok a gazdasági jellegű adatok. Ebben a konkrét esetben ugyanis nem veszik figyelembe azt a helyi specialitást, hogy Debrecen iskolaváros. A mintegy 208 ezer lakos közül ugyanis durván hetvenezer az iskolás, ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, hogy a helyi lakosok mintegy harmada – a tanulók, hallgatók – nem is tud vállalkozni, akkor ugyancsak torz képet kapunk. Ha átlagos összetételűnek vennénk a várost, akkor az egy főre jutó vállalkozások száma nálunk is átlagos lenne. Egyébként a vállalkozásalapítási adatok amiatt is torzak, mert nem veszik figyelembe például a kényszervállalkozás tényét, azt, hogy hányan kénytelenek vállalkozni az alacsony helyi munkahelykínálat miatt.

- Ön hogyan jellemezné a város vállalkozói erejét?

- Vegyünk egy másik megközelítést: a vállalkozások egy főre jutó pénzügyi eredményének mutatóját. E téren Debrecenben az országos átlag másfélszeresével büszkélkedhetünk.

- Mennyire tudja Debrecen függetleníteni magát az országos hatásoktól gazdasági téren?

- Hatás mindenképpen van. Sok mindent megmagyaráz például az, hogy az Európai Unió tíz legfejletlenebb régiójából kettő Magyarországon van, egyike az Észak-Alföld, s ennek központja Debrecen. Például úgy, hogy a külföldi működő tőke aránya nálunk kisebb, mint sok más helyütt Magyarországon.

- Ez mennyire „fáj” önöknek?

- Nézze, a városvezetésnek az a gazdaságfilozófiája, hogy nem kell külső – külföldi, de akár más régióból érkező magyar – működő tőke mindenáron és minden területre. Törekvésünk ugyanis, hogy a debreceni gazdasági életben elsősorban a helyi, debreceni vállalkozások játszanak vezető szerepet, ők találják meg a boldogulásukat. Ezt senki se értse úgy, hogy mi működőtőke-ellenesek lennénk, pusztán arról van szó, hogy bizonyos ágazatokban a város érdeke, hogy helyi cégek vállalkozzanak, termeljenek nyereséget, fejlesszenek, bővüljenek.

- Melyek ezek az ágazatok?

- Ilyenek azok a területek, amelyek saját piacot jelentenek, s ha külső kézbe kerülnek, azzal a város, lakói, vállalkozásai piacot veszítenek. Például a kereskedelem, bizonyos szolgáltatások, beleértve a szállodaipart, a helyi idegenforgalmi szolgáltatásokat vagy az ingatlanberuházásokat, -fejlesztéseket. Míg másutt például az Árkád üzletházak befektetője egy német ingatlanfejlesztő csoport, nálunk a helyiek. Egyáltalán, inkább az a cél, hogy a debreceniek szerezzenek másutt piacot, például a szolgáltató ágazatokban.

- S melyek azok az ágazatok, amelyekben szívesen látják a külföldről, kívülről jött működő tőkét?

- A Debreceni Egyetemmel közösen kidolgozott gazdaságfejlesztési stratégiánk azt tartalmazza, hogy a technológia- és tudásintenzív ágazatokat igyekszünk idevonzani. Ilyen például a bio- és az információtechnológia. Szállodát a helyiek is tudnak építeni és üzemeltetni. Az a jó külföldi működő tőke, amelynek a produktuma új piacokat hoz a városnak is.

- A befektetőknek kínált támogatásokat, ösztönzőket is ezen elvek alapján kínálják?

- Igen.

- Mit üzenne a technológiai cégeknek, miért érdemes Debrecenben megtelepedniük?

- Számos érvet tudnék felhozni, köztük azt, hogy Debrecenben első osztályú a munkaerő-kínálat, minden területen magasan képzett a munkaerő, s a nagyszámú diákságnak, a sokszínű egyetemi oktatásnak, illetve a széles körű szakképzésnek köszönhetően folyamatosan biztosított az utánpótlás. Emellett városunknak – amely uniós összehasonlításban közepes méretűnek számít – nagyon komoly a logisztikai és a gazdasági infrastruktúrája, minden olyan szolgáltatást kínálni tudunk, amely elérhető ma Magyarországon vagy akár Európában bárhol. Ez utóbbi alól csak néhány nagyon speciális részterület a kivétel.

- Hogyan jellemezné Debrecen gazdasági környezetét?

- Barátságos. Persze nem tudunk elszakadni az országos trendektől. Ha a kormány olyan gazdaságpolitikát folytat, amely például üzembezárási hullámot provokál ki, akkor ez minket is óhatatlanul elér, a drámai adóemelés a mi vállalkozóinkat is éppen úgy érinti, mint az ország bármely pontján működő cégeket.

- Az is a gazdaságfilozófia folyománya, hogy – az országban az idáig egyedülálló kezdeményezésként – létrehozták az önkormányzati vagyonra épülő gazdasági társaságot, a Debreceni Vagyonkezelő Zrt.-t?

- Ez célzott gazdaságfejlesztést is jelent. A közműszolgáltatásokat nyújtó, -fejlesztéseket végrehajtó vállalatok Európában sok helyen közösségi – állami vagy önkormányzati – tulajdonban vannak. Amikor azt mondjuk: az RWE vagy a Gas de France terjeszkedik, nem azt mondjuk, hogy a német vagy a francia állam, vagy ez vagy az az önkormányzat bővül, szerez másutt piacot. Magyarországon éppen ezért van félreértés a privatizáció fogalma körül. Hiszen ha egy magyar állami, önkormányzati tulajdonú céget eladnak egy másik ország állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő társaságának, az nem privatizáció, csak éppen az egyik közösség helyett egy másik – külföldi – közösség lesz a tulajdonos. Ez önbecsapás.

- Magára az önkormányzatra – a vagyonkezelő működése mellett – milyen fejlesztések, beruházások maradnak?

- A klasszikusok: csatornaépítés, utak építése, iskolafelújítások, kongresszusi központ létesítése például.

- Mekkora összegeket fordít a város fejlesztésekre?

- Növekvőt. Amikor polgármester lettem, a fejlesztési ráta a költségvetési főösszeg mintegy 5 százaléka volt, ma ez 15 százalékos. Ebben nincs benne a vagyonkezelő által végrehajtott fejlesztések értéke. Könnyen kiszámolható az összeg, mivel éves költségvetési főösszegünk mintegy ötvenmilliárd forint.

- Ha már költségvetés, hogyan jellemezné a város büdzséjét?

- Kiegyensúlyozottnak. Nem tervezünk ugyanis hiányt. Bevételeink – amelyek klasszikusan négy forrásból, adókból és illetékekből, tőkejellegű bevételekből, az államtól átengedett bevételekből és külső források bevonásából, hitelből állnak össze – fedezik kiadásainkat.

- A város hitelállományáról az utóbbi időben polémia bontakozott ki. Mekkora ez az állomány ténylegesen?

- Ha nominálisan nézzük, akkor 7,4 milliárd forint, de ez megtévesztő, mivel az államháztartás egyik végrehajtási rendelete szerint a kötvények nem szerepelnek benne. Kötvényekkel együtt mintegy 9 milliárd forintra tehető a hitelállomány. De ha ezt a számot csak önmagában nézzük, megtévesztő képet kaphatunk. Ha a költségvetési főösszeggel vetjük össze, 1998-ban 16, most 18 százalékos az eladósodottsági mutató, azaz a változás nem számottevő.

- Miért megtévesztő a kép?

- A fedezethez kell viszonyítani az adósságállomány nagyságát ahhoz, hogy megítélhessük a valós képet. Lehet akár a jövedelemhez, akár a vagyonhoz viszonyítani. Magyarországon az önkormányzatok hitelállományának nagyságát általában a büdzsé főösszegével vetik össze, de ez nem elégséges, hiszen a költségvetési determinációt is vizsgálni kell. Például a Debreceni Egyetem éves költségvetése 68 milliárd forint – az önkormányzaté ötven –, ám az előbbi determinációja óriási, mert magasak a fenntartási és a bérköltségek. Tehát egy magasabb főösszeghez viszonyítva a determináltság miatt nem biztos, hogy kedvezőbb a kép.

- Akkor nézzük meg az ön által említett viszonyítási alapok fényében, milyen az eladósodottsága Debrecennek?

- Az intézményi kiadásaink a kiadásaink mintegy 55 százalékára rúgnak – ez azt jelenti, hogy nagy a mozgásterünk. 1998-ban a vagyonarányos adósság 7,5 százalékos volt, ma 3 százalék. Debrecen az ország első három legstabilabb városának egyike.