Hogyan lehet kitörni az ördögi körből?

A növekedés magasabb, az infláció alacsonyabb lehet a Pénzügyminisztérium előrejelzésénél, a költségvetési hiány csökkentése pedig a kijelölt tempóban reálisnak tűnik – állították a négy nagy kutatóintézet (Kopint-Datorg, GKI, Pénzügykutató, Ecostat) munkatársai. Teljes bizonytalanság övezi ugyanakkor azt, hogy a magánszektor szereplői miként reagálnak a kiigazításra, így a lakossági fogyasztással, a beruházások jövő évi növekedési ütemével kapcsolatban is nagy bizonytalanságról számoltak be a szakértők. Jakab M. Zoltán, a jegybank vezető szakértője szerint a múltbeli tapasztalatok alapján elképzelhető, hogy az áfaemeléssel együtt több drágítást is előre hoznak a gazdaság szereplői, így a tavasszal tetőző infláció utána már folyamatosan csökkenhet.

Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese szerint 2011-ben csak akkor lehet euró, ha a kormány szavazatokat kíván szerezni az euróbevezetéshez szükséges kritériumok teljesítésével. Ám ha inkább a szokásos forgatókönyv szerint a választások előtti élénkítés történik, akkor csak 2013 lehet reális időpont.

A konvergenciaprogram körüli kritikák három fő téma köré csoportosultak. Jakab M. Zoltán szerint politikai oldalról megvalósíthatósági kockázatok merülnek fel, hiszen kérdés, hogy a kormányzat képes-e kitartani olyan népszerűtlen hosszú távú intézkedések mellett, mint a bér-, illetve egyéb kiadásbefagyasztás. Petschnig Mária Zita a kiigazítás szerkezetét bírálta, a Pénzügykutató tudományos főmunkatársa szerint a bevételnövekedésre koncentráló csomag hatására „a lehető legrosszabb pálya alakul”. Hozzá hasonlóan Palócz Éva, a Kopint-Datorg tudományos vezérigazgató-helyettese is a szerkezeti problémákra hívta fel a figyelmet, illetve arra, hogy hoszszú távon a gyors gazdasági növekedés (amely a kiigazítás tartós sikerének záloga) csak a béreket terhelő adók csökkentésével valósulhat meg.

Ezt fejtette ki előadásában Barabás Gyula, az MNB igazgatóhelyettese, aki a választások után megjelent legátfogóbb elemzés, a CEMI-tanulmány egyik készítője volt. A szakértő megállapította, hogy az abban felvázolt ördögi körből (a magas költségvetési hiány, magas adóterhelés, alacsony foglalkoztatottság egymást újrageneráló hatásából) a magyar gazdaság nem tud kitörni a régi receptek szerint összeállított kiigazítási program segítségével. Barabás az aktivitás növelésének és az állami kiadáscsökkentésnek jegyében a közszférában dolgozók jelentősebb mértékű, 90-100 ezer fős csökkentését, nyugdíjkorhatár-emelést és átfogó adóreformot javasolt. Utóbbi kapcsán elmondta: Magyarországon jelenleg a tízmillió ember utáni közfeladatokat az állam javarészt egy mindössze 1,6 millió fős réteg adó- és járulékbevételeiből finanszírozza.

A konferencián a gazdaságpolitika képviselői nem festettek szép kilátásokat a foglalkoztatottságról. Scharle Ágota, a PM főosztályvezető-helyettese az állami beavatkozás hatékonyságával kapcsolatban elismerte: hiányzik a hatásvizsgálatok készítéséhez szükséges tudás, a visszacsatolás és a rugalmasság is. Herczog László, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára előadásában kifejtette, hogy a jelenlegi viszonyok között a foglalkoztatásban radikális, gyors növekedésre nincs lehetőség, erre az államnak kevés hatása van.

A harmadik bírálati elem a reformok előkészítetlensége kapcsán felmerülő bizonytalanság volt. Erről ugyanakkor nem bontakozott ki nagyobb vita, mivel a kormány pénteken megjelent konvergenciaprogramjában a várakozásoknál jóval több konkrétum szerepelt, ez az elemzőket is új helyzet elé állította. Váratlanul napirendre került például a nyugdíjrendszer átalakítása, holott azt csak decemberre várták. Ezt a fejleményt Draskovics Tibor, az államreform-bizottság elnöke a saját érdemének nevezte (VG, 2006. szeptember 4.).