Új makropályán a magyar gazdaság
Előrejelzés. Az év utolsó harmadában új szakasz kezdődik a magyar gazdaság életében, hiszen a kiigazítási intézkedések hatása akkora, hogy teljesen új makrogazdasági pályára tereli a gazdaságot. A következő egy-két évben többek között emelkedik az infláció, javul a költségvetési egyensúly, lassul a gazdasági növekedés. A mértékekben ugyanakkor számos bizonytalanság van: a jegybank hagyományos előrejelző modelljén keresztül vizsgálta, miként is alakulhat a főbb gazdasági mutatók helyzete.
Infláció. A monetáris politika szempontjából elsődleges fontosságú változót, a fogyasztóiár-indexet – 2007-ben jelentős, 3 százalékpont körüli, 2008-ban pedig akár egy százalékpont mértékben – közvetlenül növelik a tervezett intézkedések, amelyek döntő többsége a gázártámogatások szigorodásához és az indirektadó-emelésekhez köthető.
Tartósan magasabb inflációhoz vezet továbbá a minimálbér kétszerese után fizetendő, elvárt munkaadói társadalombiztosítási járulék miatti bérköltség-növekedés.
A már bejelentett 2006. augusztusi 28 százalékos gázáremelést követően további áremelésekre lesz szükség a világpiaci árak eléréséhez, hiszen a lakossági gázárak jelenleg alig haladják meg a világ-piaci ár felét. Mindezek alapján a jegybank közgazdászai arra számítanak, hogy a gázárak emelése számottevő hatást gyakorolhat a következő években az inflációra. A gázárak emelésének mértéke és időzítése tekintetében jelentős a bizonytalanság, a Magyar Nemzeti Bank az előrejelzés alappályájában azzal számolt, hogy egyenletes lesz a gázárak emelése: 2007 és 2008 első negyedévében kerül sor újabb, egyenként 22 százalékos növelésre. A távhő esetében 2007-ben és 2008-ban átlagosan 30 és 13 százalékos (bruttó) áremeléssel számoltak a szakértők. Összességében a kormányzati intézkedések hatására a 2006 második negyedéves 2,6 százalékról a jövő év első két negyedében 8 százalék körülire emelkedhet az infláció, és a maginfláció is 5,5-6 százalék körüli szintre gyorsulhat.
GDP-növekedés. A közvetlenül az árakat érintő intézkedések természetesen a rendelkezésre álló jövedelmet is jelentősen elértéktelenítik, ezért ezek a lépések jelentős hatással vannak a vásárolt fogyasztásra és ennek megfelelően a GDP-re is. A szabályozott árakhoz hasonló mértékben csökkentik a lakosság rendelkezésre álló jövedelmét a személyi jövedelemadót és a munkavállalói tb-járulékot érintő intézkedések is. A közszféra létszámcsökkentése és a szektor béreinek nominális rögzítése jelentősen mérsékli a munkajövedelmeket, ez nagymértékben hozzájárul a lakossági fogyasztás eséséhez. Ezek együttes hatása a GDP-bővülés ütemét 0,5-1 százalékponttal lassítja. A kedvezőtlenebb konjunkturális helyzet és a vállalatokat sújtó egyéb adók és a megemelkedő tőkeköltség miatt a beruházások is jelentősen mérséklődhetnek, ugyancsak csökkentve ezzel a gazdasági lendületet. Ezzel szemben a növekedési áldozatot mérséklő hatásként jelentkezik a csökkenő lakossági és kormányzati fogyasztás révén visszaeső import.
Munkapiac. A jegybank szakértői szerint a bruttó nominálbérekre a legtöbb intézkedés csökkentőleg hat, mert a kibocsátás visszaeső dinamikájának másodlagos hatásaként a nominális pálya és így a bérek is mérséklődnek. Továbbá a recessziós hatások miatt emelkedő munkanélküliség is alacsonyabb béreket tesz indokolttá. Kivételt képeznek ez alól (és a bérek emelkedését idézik elő) a munkaköltséget növelő intézkedések, nevezetesen az elvárt munkaadói tb-járulék emelése. Emellett a munkavállalói terhek emelkedése is kismértékben költségnövekedésként jelentkezhet a vállalatoknál, különösen akkor, ha az adott cég számára specifikus munkaerőt nehéz vagy költséges pótolni.
