Már a City sem a régi
Versenyképesség. A rugalmas üzleti szabályozás, a gazdaság dinamizmusa és a londoni City vonzereje alapján verhetetlennek kikiáltott és mintaképül állított Nagy-Britanniában egyre több cég panaszkodik, amiért túl magasak az adók, gyorsan romlik a vállalatok kapcsolata az ottani adóhivatalokkal, a pénzügyminisztérium pedig a totálissá váló globalizáció keretei között is mereven ragaszkodik a határokon kívül elért nyereségnek a hagyományos módon való elszámolásához. A sokasodó panaszokra válaszolva maga a brit pénzügyminiszter kezd ma tárgyalásokat a Londonban tevékenykedő alapkezelőkkel és befektetőkkel. Gordon Brown azt szeretné megelőzni, hogy akár Írország, akár Luxemburg elszipkázza a City ügyfeleinek vagy befektetőinek számottevő hányadát.
A németeknél már évekkel ezelőtt is politikai vészjelzések sora szólt arról, hogy gyorsan romlik az országnak mint üzleti tevékenység helyszínének (Standort) a megítélése. Nagy-Britan-niában az üzleti sajtó most kezd vészharangokat kongatni, arra figyelmeztetve a kormányt, hogy az ország lemaradt az adóterhek csökkentéséért és az üzleti tevékenység könnyebbé tételéért folyó nemzetközi versenyben. A figyelmeztetés szerint maguk a brit cégek egyelőre nem mozdulnak, a tetemes foglalkoztatási és adópotenciálú nemzetközi vállalatok azonban gyorsan szedhetik a sátorfájukat.
A vállalati nyereségadót a londoni kormány továbbra is 30 százalékon tartja, holott az európai átlag már csak 25 százalék. A Financial Times elemzésében azt állítja, ezt nagyjából 1,5 milliárd font sterlinges százalékpontonkénti kincstári bevételkiesés árán viszonylag könnyen le lehet szállítani. A mércét azonban a brit gazdaság számára e tekintetben Írország szabja meg, ahol a vállalati nyereségadó már csak 12,5 százalékos szinten áll – figyelmeztet a lap, amely egyúttal emlékeztet az OECD egy minapi jelentésére, amely szerint az adóverseny elszabadulása pusztító hatással járhat az EU-tagállamok összességének államháztartására nézve (VG, 2006. október 12., 1. oldal).
Az utóbbi időben egyre több bírálat éri azt a – még a napóleoni háborúk idejéből eredeztetett – brit fiskális elvet, amely szerint az ország vállalatainak a világon bárhol elért nyereség után valamilyen hányadban adót kell fizetniük. Ezt az elvet a kontinentális EU-tagállamokban jó ideje feladták. A Nagy-Britanniában tevékenykedő – akár helyi, akár külföldi – vállalatoknak egyébként az utóbbi időben az adóhatóságokkal is egyre több bajuk támad, amelyek (az adócsalások ellen hozott szigorító rendelkezések nyomán) egyre kíméletlenebbül lépnek fel, jelentős taszító hatást fejtve ki a letelepedni kívánó vagy már ott lévő cégek soraiban. VG
