Merkel „államosítana”

Az egészségbiztosítási rendszer államosításaként értékelik az érintett pénztárak azt a reformcsomagot, amelyről hosszas vita után csütörtökre virradó éjjel sikerült megállapodni Berlinben. A Merkel-kormány egyik legfontosabb programpontjaként kezelt reform központi eleme ugyanis egy állami alap létrehozása, amely a munkaadói és munkavállalói járulékokat összegyűjtené, és – adóeurókkal kiegészítve – a betegek számától függően továbbítaná az egyes biztosítópénztáraknak.

Jelenleg a 253 pénztár közvetlenül gyűjti a biztosítottak befizetéseit, és attól tartanak, hogy az „államosítás” (pontosabban központosítás) eredményeként nem a szolgáltatások színvonalában erősödik meg a verseny, hanem az egészséges és ily módon olcsó páciensek megnyeréséért ölik majd egymást a biztosítók. Az idős és krónikusan beteg ügyfelek után ugyan a tervek szerint magasabb fejkvóta járna, ám ez csak részben fedezi majd a pluszkiadásokat, így az átlagnál több krónikus beteget ellátó pénztárak várhatóan rákényszerülnek, hogy – minden tagjukra vonatkozóan – pótbefizetést rendeljenek el. Emiatt pedig sokan más pénztárhoz igazolnak majd át.

A nyáron előterjesztett, ám egész mostanáig vitatott reformprogram legtöbb eleme 2007. április elsején indul (bár a központi biztosítóalap csak 2009 januárjától működik majd). Ekkortól minden állampolgár számára kötelező lesz az egészségbiztosítás igénybevétele. A magasabb jövedelműek magánbiztosítókkal szerződhetnek, amelyek államilag szabályozott alaptarifákkal kötelesek működni. Aki pénztárat vált, az magával viheti addigi megtakarításait; ez azonban csak a magánbiztosítók közötti átigazolásra vonatkozik, ugyanakkor a privát rendszerből az államiba való átlépést – a szociáldemokraták törekvéseivel ellentétben – nem ösztönzi az új rendszer. Az alaptarifák és a váltási lehetőség miatt a magánbiztosítók így is attól félnek, hogy jelentős tarifaemelésre kényszerülnek.

A nagy nehezen kialkudott kompromisszum piaci elemzők szerint nem orvosolja a német egészségügyi rendszer alapvető rákfenéjét, azt, hogy nagyon drága, és a lakosság elöregedése miatt egyre kevésbé finanszírozható. Jelenleg évi hétmilliárd euróval maradnak el a befizetett járulékok a tényleges költségektől, és ez folyamatosan nőni fog – írja a Bloomberg. Dirk Schumacher, a Goldman Sachs közgazdásza mindezek fényében látszatreformnak nevezi a kormánypártok által kötött megállapodást.

Így az ingyenes állami ellátórendszer mintapéldájaként emlegetett – négyötöd részt adókból és csak ötödrészt tb-járulékokból finanszírozott – brit NHS az alapszolgáltatásokon túl mindenért pénzt kér, igaz, a rászorulók széles köre részben vagy teljesen mentesül ez alól.

A Németországhoz hasonlóan több-biztosítós modellt működtető Franciaországban és az erős szociáldemokrata hagyományokat őrző Svédországban is hasonló a helyzet.

Az Egyesült Államokban nincs központi egészségbiztosítási rendszer, így a munkaadókon múlik, kötnek-e biztosítást az alkalmazottaikra. Az állami gondoskodás csak a 65 év felettiekre és a nagyon szegényekre terjed ki. Ennek köszönhetően a felnőtt lakosság több mint tíz százalékának nincs semmilyen egészségbiztosítása.

Így az ingyenes állami ellátórendszer mintapéldájaként emlegetett – négyötöd részt adókból és csak ötödrészt tb-járulékokból finanszírozott – brit NHS az alapszolgáltatásokon túl mindenért pénzt kér, igaz, a rászorulók széles köre részben vagy teljesen mentesül ez alól.

A Németországhoz hasonlóan több-biztosítós modellt működtető Franciaországban és az erős szociáldemokrata hagyományokat őrző Svédországban is hasonló a helyzet.

Az Egyesült Államokban nincs központi egészségbiztosítási rendszer, így a munkaadókon múlik, kötnek-e biztosítást az alkalmazottaikra. Az állami gondoskodás csak a 65 év felettiekre és a nagyon szegényekre terjed ki. Ennek köszönhetően a felnőtt lakosság több mint tíz százalékának nincs semmilyen egészségbiztosítása.

-->