OECD: alig adózik a vagyon
Ezzel szemben az OECD tagországaiban az adóknak átlagosan majdnem hat százalékát szedik be különböző vagyontárgyak, illetve ingatlanok után (a párizsi székhelyű szervezet elemzői ideszámítják az örökösödési és ajándékozási adókat is). A legtöbb vagyoni jellegű adót az angolszász országok és a távol-keleti OECD-tagállamok szedik be: Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Dél-Koreában tíz százalék fölötti ezen adónemek részesedése az összes bevételből. A másik végletet a közép-európai országok (a visegrádiak és Ausztria) képviselik, ahol csupán 1-2 százalék körül van ez a mutató.
Hazánkban a vagyont terhelő elvonások legnagyobb hányadát nem valamely adónem képviseli, hanem az illetékek. Az előre kevésbé tervezhető, az OECD megfogalmazása szerint egyszeri adónak tekinthető illetékek a vagyonhoz köthető elvonások háromötödét teszik ki Magyarországon: a 2005-ös adatok szerint a közel 190 milliárdos vagyonnal kapcsolatos adóbevételből több mint 110 milliárdra rúgott ez a tétel. Idesorolható a visszterhes ingatlan-, illetve gépjármű-átruházási illeték, az ebből befolyó összegen pedig közel fele-fele arányban osztozik a központi költségvetés a helyi önkormányzatokkal. A vagyoni típusú terhek másik jelentős csoportját az ingatlannal kapcsolatos adók alkotják. Építmény-, telek- és kommunális adóból összesen 58 milliárdnyi bevételre tettek szert a helyhatóságok tavaly. Végül a harmadik csoportba az öröklési és az ajándékozási illetékek sorolhatók, 15 milliárdos elvonást képviselve.
Az állam eddig politikai megfontolások által vezéreltetve ódzkodott egy széles kört érintő ingatlanadó bevezetésétől. Az idén gyámoltalan kísérlet történt arra, hogy a lakosság „megbarátkozzon” a gondolattal: év elejétől hatályba lépett a luxusadó, ám a magas adómentes értékhatár (100 millió forint) miatt nem jelenthet érdemleges megoldást a forráshiánnyal küzdő önkormányzatoknak. (A várt egymilliárd helyett csupán pár száz millió forint folyhat be az idén a helyi adóhatóságokhoz.)
A kormányzat azonban a konvergenciaprogramba is belefoglalta, két hete pedig ismét megerősítette azon szándékát, hogy 2008-tól bevezetik az értékalapú ingatlanadót. Ez vélhetően egyaránt terheli majd a magánszemélyeket és a vállalkozásokat. A kabinet reményei szerint 100-150 milliárd forint körüli összeg jöhet be ilyen jogcímen, ez azt eredményezi, két év múlva a vagyoni típusú adók aránya az összes adóbevételen belül némiképp emelkedhet.
Hosszú távra visszatekintve a fejlett országokban csökkenő trendet mutat a vagyonadók aránya, hiszen az 1960-as években még 8 százalékhoz közelített az OECD átlagos mutatója. A szakértők két tényezőnek tulajdonítják a csökkenést. Egyrészt a választók körében meglehetősen népszerűtlenek a vagyontárgyakra – különösen az ingatlanokra – kivetett adók. Másrészt az ilyen elvonásoknál nehéz igazságosan megállapítani és időről időre az inflációhoz igazítani az adóalap értékét.
Ezzel szemben az is tény, hogy mondjuk az ingatlanokat könnyebb megadóztatni, mint az országok között könnyen mozgatható vállalati vagy magánjövedelmeket. Ennek tulajdonítják brit szakértők, hogy a szigetországban egyáltalán nem csökken, hanem inkább nő az ilyen jellegű elvonások aránya. Ezeknek a lépéseknek köszönhetően Nagy-Britannia stabilan őrzi világelsőségét a vagyonadók államháztartáson belüli súlyát tekintve.
