Lefékezi a világot az USA
A 2007-es világgazdasági kilátások első számú kérdése az Egyesült Államokban várható lassulás mértéke. Miközben egyes elemzők – és persze a kincstári optimizmus jegyében Ben Bernanke Fed-elnök – azt jósolják, hogy csak kismértékben romlik majd a helyzet, mások – például a tekintélyes New York-i közgazdászprofesszor, Nouriel Rubini – szerint 2007 első negyedében recesszióba süllyedhet az amerikai gazdaság. Mindössze abban van egyetértés, hogy a boom kifulladásáért az ingatlanpiac gyengesége és az ipari megrendelésállomány viszszaesése a felelős (a szolgáltatói ágazat és a lakossági fogyasztás egyelőre jól teljesít). Tavaly az év eleji 5,6-ről őszig 2 százalékra fékeződött a GDP-növekedés üteme, és utóbbinál jobb eredményt senki sem tart elképzelhetőnek 2007-re.
A második kérdés az, hogy az amerikai lassulás mennyire rántja majd magával a világ többi részét. Raghuram Rajan, a Nemzetközi Valutaalap vezető közgazdásza e tekintetben bizakodó: szerinte a globális gazdaság egészében véve nagyon erős. Rajan különösen az euróövezet robusztus kilábalását tartja biztató jelnek, és ezt a többi szakértő is aláírja. Holger Schmieding, a Bank of America európai elemzője úgy fogalmaz, hogy 2006 kivételesen jó év volt az euróövezet számára, mégpedig nem csupán a kedvező nemzetközi feltételeknek, hanem nagyrészt a térség saját dinamikájának köszönhetően. Persze a tengerentúli lassulás Európát is visszavetheti valamelyest; az Economist Intelligence Unit (EIU) például a tavalyi 2,2 után 2,1 százalékos GDP-növekedést vár 2007-re.
A nyugat-európai kilátásokat egyébként középtávon is biztatónak tartják a szakértők. Holger Schmieding szerint a bérnövekedés visszafogásának köszönhetően Németország ismét vonzó beruházási célponttá tudott válni, és ez a munkaerőpiacra is fokozatosan átgyűrűzik. Joachim Fels, a Morgan Stanley elemzője a szerkezeti reformok fontosságát emeli ki mind Németország, mind a kontinens többi nagy állama esetében. A munkaerő-, az adó- és az egyéb reformoknak köszönhetően az euróövezet behozhatja jelenlegi lemaradását, és öt-tíz éven belül mindkét nagy térség évente 2,5 százalékos növekedési pályára állhat be.
Az új EU-tagországok számára dinamikus gazdasági bővülés mellett további politikai válságokat jósol a Handelsblatt. Az állami szféra a térség minden országában gyengén teljesít, így a kormányok nem tudnak egyszerre a gazdasági és a szociális kihívásoknak – no meg saját hatalmi érdekeiknek – megfelelni. Az EIU úgy véli, Magyarországon a fiskális reformoknak köszönhetően többé-kevésbé tartható lesz a 2007-re várt államháztartási hiány (akkor is, ha politikai megfontolások miatt némileg felvizezik az eredeti elképzeléseket).
Az amerikai lassuláshoz hasonlóan abban is egyetértés van az elemzők körében, hogy a feltörekvő országok – elsősorban Kína és India – világgazdasági súlya tovább nő 2007-ben. Kína esetében 10, Indiánál 8 százalék körül van a várható GDP-bővülés üteme. Az úgynevezett BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) persze abszolút értelemben még mindig nem meghatározó szereplők: együttesen a globális gazdasági teljesítmény nagyjából egytizedét adják, míg az Egyesült Államok 28, Japán 10 és Németország körülbelül 6 százalékot tesz ki.
A bizonytalansági tényezők között az EIU megemlíti az iráni és az észak-koreai atomprogrammal összefüggő geopolitikai kockázatot is; előbbi nagy hatást gyakorolhat az olajár alakulására. A londoni kutatóintézet arra számít, hogy 2007-ben majdnem ugyanannyit kell majd fizetni a fekete aranyért (éves átlagban hordónként 65 dollárt), mint tavaly.
