Támadás délről és keletről
Fordulat körvonalazódik a fejlett ipari államok és a gyorsan fejlődő, feltörekvő országok vállalatainak erőviszonyaiban: ez utóbbiak nyereségesebbek, gyorsabban növekednek, a vezetőik ontják az új üzleti elképzeléseket és – nem utolsósorban – buzog bennük a támadókedv. A kínai, indiai, brazil, orosz és más nagyvállalatok először belföldön szorongatják meg a gazdag országokból származó versenytársaikat, később pedig a fejlett államok piacain is.
A jelenséget elemezve a Boston Consulting Group a globális üzleti tevékenységben végbemenő „forradalomról” beszél, amelynek nyomán az átalakuló országok – korábban sokáig lekezelt – vállalatai ténylegesen átírják a piaci játékszabályokat. Ez azt jelenti, hogy véget ért az a több évszázados korszak, amely a Kelet-indiai Társaság színre lépésével kezdődött, és amelyben a fejlett ipari államok értékesítési piacokra és nyersanyagforrásokra tették rá a kezüket. Míg ezzel szemben a korábbi gyarmatoknak – később pedig a fejlődő államoknak – nem volt ellenszerük, most fordulni látszik a kocka, és az Arcelor, illetve a Corus acélipari vállalat indiai befektetők általi felvásárlása pusztán ízelítőt jelent abból, ami az erőviszonyok jövőbeni változását illeti.
Mint a Handelsblatt rámutat, a „Dél” és a „Kelet” államaiból kiinduló közvetlen befektetések értéke 1985 és 2004 között 4 milliárdról 61 milliárd dollárra növekedett, és az innen kezdeményezett – határokon túli – vállalatátvételek aránya elérte a 17 százalékot. Az expanziójukban a feltörekvő multik az alacsonyabb termelési és fejlesztési költségekre támaszkodhatnak, ennek alapján a kiemelt, 100-as listájukban az átlagos éves forgalomnövekedés 25 százalék, a forgalomarányos nyereség pedig eléri a 20 százalékot. Ez utóbbi két mutató nagyjából duplája annak, mint amit a Dax indexben szereplő cégek nyújtani tudnak. A listából egyébként 70 jut Ázsiára, közülük csaknem valamenynyi kínai vagy indiai.
Az érintett cégek expanzióját egyébként nem lehet egy kaptafára húzni. A kínai és az orosz nagyvállalatok például előszeretettel működnek együtt a kormányaikkal, amelyek kisebb-nagyobb hányadban az állami tulajdon alapján szeretnének cégeket nemzeti bajnokokká felfuttatni. Indiában és Latin-Amerikában ezzel szemben többnyire a családi birtokláson alapuló nagyvállalatok igyekeznek terjeszkedni, nagyrészt piaci feltételek és körülmények között. Gyakran eltérő az a motiváció is, amely a nagyvállalatokat a fejlett államok piacai felé kényszeríti. Kínában több szektorban jelentős kapacitástöbblet halmozódott fel, emellett erodálódtak a profitok. Az indiai és mexikói cégek között pedig többeket az immár szűknek érzett belső piaci keretek késztettek a külföldi terjeszkedésre. Dolgukat megkönnyíti, hogy az utóbbi időben világszerte javult a feltörekvő országokból származó cégek megítélése. VG
